Anyuci pici fiacskája, azt mondta, hogy önző vagyok. Szerintetek is?

"

A férjed átvágott - a házasságkor ilyesmiket fogadnak, hogy jóban-rosszban... mindenfélék és VELED - mert te vagy a párja, ti volnátok a családja.

A gyereket lerendezi pénzzel, téged meg böködéssel.

Szóval kilépett ő a családból - ideje a válással ezt rendesen lezárni.

"

Sírok, a röhögéstől is. "jóban-rosszban" Most épp rosszban van. És ki akar elválni? Hát nem az apa, hanem az anya. Légyszíves, ha már a férfi ellen érvelsz, akkor ne így, mert röhögnöm kell. És még te is a házasság felbontására buzdítasz, taps!

Egyébként annyira nem kell mindent elhinni a kérdezőnek. 1 év múlva jön fel a GYK-ra az apa is sírni, hogy egy rohadt prostituált leperelte róla az egész lakást és tönkretette az életét, mert mert foglalkozni az anyjával és egyszer nem vitte el fagyizni a gyereket.

#21, a válás most már csak formaság, apuka lelépett... ennyi.

(mindegy hova, a család az az apa-anya-gyerek)

Akkor neked elég érdekes családod lehet. Protip: nem csak a legközelebbi hozzátartozók számítanak családnak, nem mintha az anyja nem lenne elég közeli hozzátartozó.

Szerintem meg csak belefantáziálod, hogy az apja elment a családból. Valójában élvezed, ha a családok tönkremennek, azért próbálod elhitetni a kérdezővel, hogy az apa milyen gonosz.

Első lépésként én is elköltöznék a gyerekkel, a férjem pedig jön velünk ha akar. Ha pedig nem, akkor maradjon az anyjával, de legalább egyértelművé válik, hogy mit is szeretne igazán. Az anyukáját pesztrálni, vagy a családjával lenni és a gyerekét nevelni, a feleségével foglalkozni.

A kommunikáció itt már nem elég, gyanítom jelezted már a férjednek, hogy neked ez így nem jó, akár tudatosan, akár nem, mert évekig szó nélkül senki sem bírná ezt. Tehát feltételezem tisztában van a férjed a dolgokkal, és nem lepődne meg, ha elmennétek anyóstól. Ha nem teszel konkrét előrelépéseket -> költözés, akkor nem fogja komolyan venni, mert eddig is mondogattad lehet, de még mindig ott vagy/vagytok a gyerekkel együtt és nyelsz. Nagyon sajnállak, mert el tudom képzelni, milyen nehéz lehet, az anyósom hasonló kaliberű, szerencsére mi egy percet sem éltünk együtt velük, de a kapcsolatunk elején ott is ment a lelki terror, és kb. 6 éve készül meghalni. Kitartás neked kérdező, és költözz amint tudsz.

#23, törzsi népeknél valóban 50-60 fő a "család" - Európában már vagy 150-200 éve ez nem így van.

Bár rémlik valami Bibliai történet is, de akárhogy is: az anyós az nem a család része. Attól még lehet szeretni, gondját viselni.

Nem fantáziálok én semmit, írta a kérdező (aki szerinted hazudik szóval miért is foglalkozol vele?)

" "gondoskodjon az anyukájáról, de szerintem ez túlzás. Este 22- óráig mellette ül, rám szinte nincs ideje

a gyereket nem vitte el fagyizni, mert fáradt, de anyósomnak ment kapálni. "

Mindegy, hogy fizikailag hol van, a családja életében nincs.

Tehát ő vált el szó nélkül, csak ebben a burkolt, sunyi formában.

Én meg sem mondanám az embernek h viszem a gyereket mert a végén erőszakkal ott tartaná a "mamikánál". Csak annyit h költözök ezért meg azért. Fognam magam es lelepnek, es napközben közölném h nem birom tovabb, fel is út le is út.

72%osnak annyi rálátása van a családi életre mint egy csokor újhagymának. Vagy ő is egy zsarnok? :)

Nem vagy önző, nem egészséges ez. Szüleim házasságuk első 9 évében apám szüleivel éltek együtt. A házasságuk majdnem ráment, mert anyám életébe folyton beleszóltak és számon kérték, mit csínál, hova megy (és mikor együtt voltak akkor sokszor kopogás nélkül rájuk nyitottak) ugyanakkor mikor mi 3-an gyerekek születtünk, akkor persze örült hogy nagyszüleim ott voltak, mert anyai nagyszüleim nem törődtek anyámmal.

Lényeg, hogy apám mindig is anyuci pici fia volt. A nagyanyám mindig mindenen megsértődött és akkor nem állt szóba napokig, nagyapám persze nem foglalkozott ezzel, ő jó fej is volt. De így is tarthatatlan volt a helyzet. Aztán az utca másik végébe költöztek, de apám munkából hazajövet mindig a nagyszüleimhez ment először és csak aztán hozzánk.