Akiknek jó a kapcsolata az anyóssal/apóssal: miért alakult így? Tettél érte, vagy csak simán jófejek?

Egyrészt jó arcok ők is, másrészt pl. az apósommal nagyon hasonló személyiségek vagyunk, az érdeklődési körünk is nagyban egyezik, anyóssal pedig a világlátásunk nagyon hasonló.

A párom megvívta a maga kis harcát apummal a kislányáért :D, de ők is jó viszonyban vannak, anyum imádja, apum is kedveli és elfogadta.

Sosem volt még szerencsém rossz anyósjelölthöz / apósjelölthöz, így számomra idegen az a szituáció, de nagyon szívás lehet.

❁

Sztem írtam ahhoz a kérdéshez is, de ide is írok, mert anyósommal a kapcsolatom olyan udvarias... se nem kifejezetten jó, de rossz sem. (após nincs, mert meghalt, mikor párom 15 éves volt)

Amit én tettem az én oldalamról:

- alapvetően konfliktuskerülő természet vagyok, és nem megyek bele parttalan vitákba makacs emberekkel

még akkor sem, ha hülyeségnek tartom a másik dolgait

- mindenkihez nyitott szívvel állok első találkozásnál

- villámhárító vagyok a párom és őközte, mert a párom hevesebb személyiség, jobban odamond, én meg diplomatikusabb vagyok, és meghallgatom. Ezt meg értékeli.

- érdeklődő vagyok, udvarias

Ő részéről:

- nem sokat mondtak nekem erről, mert nem is igazán érdekel, de párom exe elvileg nehezebb természet volt, anyósom meg hajlamos helikopter lenni... még most is az, de sztem értékeli, hogy én nem vagyok egy konfliktuskereső, veszekedős alkat, ezért látszik, hogy néhány helyzetben ő is visszafogja magát vagy finomabban fogalmaz, mert tudja, hogy félig-meddig az ex azért ex, mert elege lett az ő dolgaiból (más kérdés, hogy más téren meg a páromnak lett belőle elege), és emiatt romlott anyósom és a fia között a kapcsolat, mert a furkálódások konfliktust okoztak... és akármennyire helikopter típus, azért belátta, hogy a fiának gondot okozott ő is a dolgaival

Plusz azért vannak közös beszédtémáink. Mindketten szeretünk olvasni, színházba járni.

Ez intelligencia kérdése, mindkét részről. Ők is és én is elfogadó, és szeretetteljes módon közelítettünk a másik felé. Senki nem akarja lenyomni a másikat, senki nem hisztériázik, nem akar uralkodni, és ki vannak jelölve a határok.

Ennyin múlik az egész. És tapasztalatom szerint -mások életéből látom- az is szükségeltetik, hogy egyik fél se unatkozzék, és ne akarjon állandóan a másikkal foglalkozni, megfelelni, a másik dolgain vagy szavain pörögni.

Intelligencia nélkül nem fog menni.

Nekem jo a kapcsolatom anyossal (apossal is), segit nekunk, lehet vele ertelmesen beszelgetni, intelligens, meg 6000km-re laknak tolunk :) (de ettol fuggetlenul joban vagyunk)

33f

Nyilván ez kölcsönös dolog.

Tudni kell elfogadni őket olyannak amilyen, és nekik is nyitottnak kell lenni az elfogadásra. Ha ez nincs meg, a kapcsolat sem lesz rózsás. Én megpróbáltam elfogadni és megérteni őket, kisebb nagyobb sikerrel és ők sem voltak ellenszenvesek velem. Közös beszédtémáink vannak, meg persze alkalmak amin össze ül a család,és mi is viszonozzuk a meghívást.

A problémák akkor kezdődnek, ha a két család összeköltözik.

Mi egy hetet laktunk náluk muszájból, de maga volt a pokol. Én akkor rengeteget nyeltem le tőlük, nyilván tudni kell orvosolni a helyzetet, és nem felkapni a vizet. Az öregek alkalmazkodó képessége már nem a régi, főleg ha a saját házukról van szó, és az évek alatt rögződött szokásaikról, illik betartani az ő szabályaikat, akármennyire nehéz is.

Hát engem először nagyon nem akart elfogadni az anyós, kóstolgatott is, de ignoráltam a támadó jellegű dolgait, másrészt látta, hogy mindenki kedvel, és hogy lehet velem röhögni, stb.

Tiszteletteljesen viselkedtem vele és tisztelem is, mert férj nélkül (baleset történt) egyedül maradt két gyerekkel, félig kész házzal és mégis sikerült két csodálatos embert felnevelnie...Vannak hülyeségei, de kinek nincsenek?

Természetesen volt barátnőm, aki szerint ez gyávaság, meg meghunyászkodás, mert szerinte vissza kellett volna szólnom a legkisebb megjegyzésre is...:D Ez hülyeség szerintem, akkor ma kb. ott tartanánk, hogy gyomorgörccsel járnék látogatóba és menne a gyűlölködés. Kell ez a fenének. És lám most jól elvagyunk, elfogadott, mindig a kedvencemet főzi, kedvemben akar járni, jókat dumálunk. Oké, mondjuk azt hozzátenném, hogy szerencsém is van vele, anyumat soha nem akarta elfogadni az anyósa, pedig édesanyám egy angyal. :/