Anyós ezt direkt csinálja vagy figyelmetlen?

Igazából te elvártad volna, hogy mindenki körülötted ugráljon és kényed-kedved lessék, mert te éppen várod a BABÓCÁT.

Miből tartott volna elmenni boltba és bevásárolni magadnak valamit, amit meg is eszel, vagy rendelni valamit? Ne mondd nekem, hogy több száz kilométert kellett volna utazgatni vagy sétálni... Ilyen szerencsétlen nem lehetsz.

Te leszel az, aki majd mindenkit fellök meg mindenhez joga van, mert szültél egy gyereket.

Kedves kérdező!

Értem a problémádat. Ne rugózz rajta, engedd el a dolgot. Legkózelebb szépen határozottan szólsz, hogy te mit, miért nem eszel, és keresel rá megoldást.

Ha elmondod, hogy allergiás vagy, vagy terhesen nem kívánsz valamit, és erre föl megsértődik, azt is engedd el!

Relax! Ez egy nagyon pici probléma, ha ezen örlődsz, akkor késöbb egy nagyobb problémába majd beleroppansz.

És simán elhiszem, hogy direkt csinálta.

Még egy jó tanács! Ilyenkor a férjednek szólj, és vedd rá, hogy keressen megoldást, végül is ő volt hazai terepen.

Én is úgy érzem, hogy mindketten hibásak vagytok. Anyósod nem akart veled külön foglalkozni. Azt gondolta jó lesz neked is az, ami a többieknek, terhes kismama igényeit úgyse lehet kiszolgálni. Szerintem nem direkt szivatott, hanem nem érdekli, hogy mi van veled, oldd meg magad a dolgaid, ne neki nyafogj. Ráadásul pörgött az esküvőn, amit fontosabbnak érzett, mint téged.

Te viszont körülugrálást vártál volna és nem akartad egyedül megoldani a felmerült problémát. Anyai viselkedést vártál valakitől, aki nem az anyád, feleslegesen. Ha meg lesz a baba, akkor se várj Anyósodtól olyat, amit nem tud teljesíteni. A babát fogja szeretni, de téged nem. Ez nem jelent azt, hogy utál, valószínűleg elfogad, akár még kedvel is téged, de azokat a kis plusszokat érted nem fogja megtenni, csak a véreiért.

Ugyan már. Egy kis kreativitással meg lehetett volna oldani, zökkenőmentesen. Az én férjem pl nem eszik csontos húst. Én sem értem, hogy miért, mert én meg imádom a csontos húst, imádom a csirkenyakat, far-hátat, ha ilyet akarok enni, külön kell főznöm. De elfogadom, és minden alkalommal jelzem is anyámnak is, hogy életem párája, nem eszik csontosat, ha lehet ne olyat készítsen látogatásnál. Mivel messzi lakunk 500 km-re, mindig több napra megyünk. Ennek ellenére anyám minden alkalommal rántott csirkeszárnyat készít. Amit én nagyon szeretek, és szívesen fogyasztok, de a férjem nem. Természetesen más étel nincs az egész házban, csakis olyan, amiben sok csont van.

Nos. Mi első alkalommal úgy oldottuk meg, hogy a vonatról leszállva kértem anyámat, hogy menjünk egy a boltba, mert venni kell a kicsinek pelust, mert csak az útra hoztunk magunkkal (6 hónapos volt a lányunk). Útközben megkérdeztem anyámat, hogy mit készített. Ő elmondta, hogy rántott csirkeszárnyat. Én örültem neki, de azért a boltban vásároltunk olyan gyorsan elkészíthető ételt, is, amit a férjem is megeszik. Meg vettünk az elkövetkezendő pár napra is főznivalót. Hazaértünk, és beszélgetés közben gyorsan elkészítettem a páromnak is az ételt, és együtt ettünk. Anyám nem szólt, de ha szólt volna, is megmondtam volna neki, hogy azért csinálom, mert ő nem csinált olyat, amit a férjem megenne. Vagy finomítok a dolgon, és rávágtam volna, hogy én megkívántam. Vagy valami ilyesmi. Pont letojom, hogy ki mit szól, ha éhes vagyok, akkor az vagyok, ha kell főzök magamnak vendégségben is, ha kell rendelek. Pláne, ha terhes vagyok. Bár én azt sem értem, hogy a párod annyira nem figyelt oda rád, hogy ezt végignézte 3 napon keresztül? Ő csak figyelt rád, beszélgettetek, megbeszélitek a dolgaitokat, kiálltok egymásért. Vagy ez nálatok nem így megy?

És akkor végigfeküdtet az esküvőt is?

A férjedet is ennyire érdekli hogy mi van veled?