Tönkretesz a családja, mit lehet tenni? Nem bírom tovább!

Lassan 7 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel,4 éve vagyok megkérve,de azóta SE VOLT ESKÜVŐ. Ez nem is lényeges,hanem,hogy az anyja és apja(elvátlak) mindig azt kérdezik,mit dolgozok,hol dolgozok. Kapcsolatunk első 2 évében 21-22 éves voltam nem dolgoztam tanultam,és az volt a bajuk,hogy eltartatom magam. Pedig én diákmunkát csináltam,mellette a közgázra jártam. Én csak kihasználom a fiát,nem szeretem,csak mutatom,mások előtt számtalanszor alázott meg,vőlegényem pedig sose állt ki értem. Azt mondta ő gyenge ember,ha beszél is pár jó szót,abból áll,hogy szépen szép hangnemben beszél az anyjával. Az apja mivel egyedül él,elmentem vendégségbe,de be akart zárni,volt egy vitánk,amit ő generált,én azt mondtam,hogy nem hallgatom tovább,lelépek,mert minek vagyok köteles azt hallgatni,hogy ha dolgoztál volna ekkor és akkor ennyi pénzetek lenne,mennyi mindenünk lenne. Amúgy ez nem igaz,és számukra csak a fizikai munka az első,hiába van diplomám és dolgozok már semmit se érek. Már egy ideje oda se megyek,mert egyik percben minden rendben még egy annyitól is kiakad a kedves mama,hogy megkérdezem hogy vagy...és akkor mindent rámzúdít,miért utál,meg ilyenek.

Ezt vőlegényem hagyja...aztán bátyja is,hogy tönkre teszem-...én ezt nem bírom tovább. Annyira szeretnék esküvőt,mert még normális lánykérésem se volt,de nem merek,mert szülei minden családi összejövetelt tönkretettek,veszekedtek,gázul viselkedtek.

Így nem merek gyereket se szülni,vőlegényem 33 és már szeretne családot,én 26 vagyok. Természetesen van saját lakásunk,minden adott,de én nem bírom már ezt.

Utolsó ,,veszekedésnél" amikor kedves mama szidott 10 percen át (én soha vissza nem szóltam,csak tűrtem éveken át,és újra és újra odamentem hozzá,ő soha nem kért bocsánatot) annyit mondtam neki a 11. percben,hogy nem vagyok köteles megint hallgatni,hogy megaláz,és hagyjon békén. Eleget éreztette velem,hogy nem vagyok családtag,nem csinálhatok semmit nála,mert még egy teregetés is rossz...

Mit tegyek? 6 éve már együtt is élünk,de én ebbe tönkre megyek,hiába a szerelem ha ez van...na meg vőlegényem nagyon határozatlan és ez sírba visz...