Párom családja szétesett, ő összeomlott. Mennyit kellene "tűrnöm"?

sokan nem tudják, de a depresszió nemcsak rossz kedv, hanem betegség, ha valóban élni sincs kedvem, akkor nem pszichológushoz kell vinni, hanem pszichiáterhez.

próbáld kizökkenteni valamivel. ezt nemcsak vidám dologgal érheted el, hanem mondjuk kiabálással is. tudom,hogy furcsa, hogy ezt írom, de így van. persze egyszerűbb lenne felvidítani. magyarázd el neki, hogy ez így nem jó.

két éve együtt vagytok, még ne add fel

Tudod kedves kérdező,a bajban ismerszik meg ,ki mennyire tud társ lenni.

Három hét....?

Ugyan már...

Gondolkozz ezen el

A párod bajban van és te magaddal vagy elfoglalva?

Szereted egyáltalán,vagy csak magadat?

"Folyton rossz kedve van, semmi jövőt nem lát"

Akkor mutass neki te, és derítsd jobb kedvre.

"a kapcsolatunk egy cérnaszálon lóg"

Mielőtt ezt a dolgot szépen az ő nyakába varrnád, gondolkodj el azon, vajon megtettél e mindent érte. Ha automatikusan szakemberhez akarod küldeni, akkor a saját felelősséged passzolod. A kapcsolat sorsa két emberen múlik.

"Ti meddig tűrnétek?"

A párodnak szüksége van lelki támogatásra, te pedig azt kérdezed, meddig kell tűrni, meg szakemberhez akarod küldeni. Nyilván nem látom a helyzetet, így eszemben sincs ítélkezni, de ha csak az elmondottakra alapozok, akkor neked fogalmad sincs, mivel jár egy párkapcsolat.

Ha tényleg párodként tekintesz rá, most azt kérdeznéd, mi a francot csinálj, hogy segíts rajta, de te csak azt kérdezed, meddig kell tűrnöd. Nem tűrni kell, hanem kitartani és cselekedni. Persze, csak ha számít a pasi, nem pedig csak egy hosszúra nyúlt kavarásról beszélünk.

3 hete van ez, nehezen bírom

Három hete? Tavaly két hónap leforgása alatt eltemettem a fél családomat, miközben az örökös kórházba rohangálás és idegeskedés miatt a munkahelyemen sem teljesítettem megfelelően, - részben - ezért a projekt, amit vezettem megbukott, és jelenleg az egykori tanítványom a főnököm. Gondolhatod, hogy nem három hét volt feldolgozni a tavalyi évemet - a múlt idő nem is biztos, hogy indokolt.

Lehet, hogy nem zuhantam meg annyira, mint a párod, de nem nagyon hallottam a feleségemtől, hogy nem bír már elviselni. Helyette nem hagyott lesüllyedni, hanem húzott magával folyamatosan. Pedig megszenvedett ő is miattam, ő is eltemette az anyósát, ráadásul ott volt nekünk egy újszülött gyerek is, mégsem az merült fel benne, meddig tűrjön. A problémája az volt, hogyan segítsen. Javaslom neked is ezt a hozzáállást.

Próbáld meg elvinni orvoshoz, egyedül ehhez kevés vagy.

Néhány válaszoló úgy csinál, mintha ez csak döntés kérdése lenne, hogy "jaj én mellette maradok a bajban " és akkor megjavul. Ettől még nem javul meg, sőt még szegény kérdezőt is bántja a tehetetlenség mellett az is, hogy folyton elküldi és hasztalan bármit próbál. Én voltam hasonló szituációban bár az ennél enyhébb volt jóval, de az is nagyon megterhelő lelkileg. Azt nézni, hogy akit a legjobban szeretsz szenved és bármit segítenél vagy próbálsz hozzá szólni elküld a halálba és semmilyen hatása nincs akármit csinálsz....

3 hétig ezzel küzdeni folyamatosan iszonyat hosszú és idegőrlő. Kíváncsi lennék a többi válaszoló hányszor küzdött meg ilyennel. Mindenképp az orvosra kéne valahogy rábeszélni, de gondolom az ellen is tiltakozik. :(