Miért nem foglalkozott velem a barátom családja?
Először voltam náluk családi ebéden, gondoltam jól ki leszek majd faggatva hogy mit dolgozok, hány tesóm van stb, a szokásos ugye, és egy kicsit vártam is ezt, mert olyan munkám van amiről jókat lehet témázgatni de egyéb érdekes dolgokat is tudnék mesélni magamról.
Ezzel szemben ők beszélgettek csak a napi történésekről, én próbáltam néha hozzáfűzni valamit, de nem nagyon reagáltak rá, és folytatták tovább a csevegést.
Kedves voltam, udvarias és nyitott, mégis a köszönésen kívül direkte hozzám intézett mondat nem volt.
Nem voltam talán szimpatikus?
Oh, nálunk 2,5 évig ment ugyanez. Akárhányszor mentünk - ráadásul 2 napra - ők elbeszélgettek, engem meg kb. le se szrtak. Aztán csodálkoztak, hogy csak minden 3. alkalommal tartok a párommal.
Pedig nyitottan álltam hozzájuk, de egy idő után meguntam, hogy tojnak a fejemre, mondhatok bármit, kijavítanak, vagy hasonlók...
Ne aggódj ezen még. Nyilván először voltál ott lehet a párod családja olyanok hogy idegen előtt még nem igazán nyílnak meg annyira közvetlen hozzád.
A másik amit még eltudok képelni az az hogy nem akartak rögtön lerohanni téged a rengeteg kérdezősködéssel, és ezzel zavarba ejteni téged, lehet régebben kerültek ilyen helyzetbe és nem akarták elkövetni ugyan azt a hibát hogy rögtön rád rontanak és emiatt esetlegesen kellemetlenül érezd magad. Hidd el idővel apránként nyitni fognak feléd és érdeklődőbbek lesznek meg ugye lehet a párod már mesélt rólad pár dolgot stb...
Amikor én mentem először a párom szüleihez sima ebédre akkor is hasonló volt, nem akartak úgy lerohanni mindennel, picit beszélgettünk, éreztették velem hogy szívesen látnak, és kedvesek is voltak ami nekem nagyon jól esett. Aztán idővel már többet foglalkoztak velem és egyre jobban eltudtunk beszélgetni. A páromat amikor hozzánk hívtam ebédre szegényt jól letámadták mindenféle kérdésekkel szegény nem győzött válaszolni már kínjába vizet kért tőlem mert totál kiszáradt a szája a sok társalgástól 10 perc alatt :D
induljunk ki abból, hogy csak próbálnak nem tolakodóak lenni
a rosszabbik eset, ha olyan a család, hogy be sem akar fogadni másokat :(
Ha nem akarják befogadni, nem hívják családi ebédre.
Érzésem szerint neked inkább az a bajod, hogy nem voltál középpontban. Gondolom, nem torkoltak le, nem javítgattak ki...egyszerűen úgy kezeltek, mint bármelyik családtagot. Nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint az a fajta lekáderezés, amiben nekem volt részem annak idején, a vallási hovatartozástól a szüleim végzettségéig, munkájáig, lakáskörülményeinkig bezárólag.
Leszel még ott többet is, ha tart még a kapcsolat, lépj oda anyós mellé segíteni pl. leszedni az asztalt, rendet rakni, közben jókat lehet beszélgetni. Te is kérdezz, érdeklődj, ne csak azt várd, hogy téged beszéltessenek.
Sehol nem mondta, hogy őt meghívták a családi ebédre. A pasija odavitte. Lehet csak mondta otthon, hogy viszi, a szülők megy úgy voltak vele, ha annyira akarja hozza, kibírnak + 1 tányér kaját.
Ha csak annyi lett volna, hogy nem akarnak lerohanni, de amúgy érdekled őket, akkor ha próbálsz beszélgetni velük nem szarnak a fejedre, hanem legalább tudomást vesznek a jelenlétedről és engednek bekapcsolódni. Nem ez történt. Én nem erőltetném a barátkozást, minek olyan vonat után futni, ami nem vesz fel? Gondolom vannak saját barátaid, családod, úgy igaziból nincs neked rájuk szükséged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!