Miért nem foglalkozott velem a barátom családja?

Naná. Sőt, virágdíszbe öltöztetem a házat, felterítem a vörös szőnyeget, és libériás inasokat fogadok, hogy körbeugrálják, mert a fiam x-edik, pár hónapos barátnője tiszteletét teszi.:D

Egyikünk se volt ott, csak annyit tudunk, hogy a kérdező szeretett volna a munkájáról és magáról érdekes dolgokat mesélni (ami szerinte, úgy tűnik, izgibb, mint a hétköznapi csevegés), de nem volt rá alkalma, mert nem kérdezték. Amikor hozzászólt, "nem nagyon" reagáltak rá, azaz valami volt, csak neki ez kevés.

Ebből még aligha lehet leszűrni bármit, lehet, hogy a család teljesen másképp élte meg a dolgot. Mindenesetre pár hónapos kapcsolat után biztos nem agyalnék ezen, ha tovább tart a dolog, bőven lesz még alkalom beszélgetni a családdal, ez a látogatás igencsak messze van még a "háztűznézés"-től. :-)

Szinte ugyanezt éltem át a napokban, azt leszámítva, hogy én nem is nagyon próbáltam meg beleszólni a beszélgetésükbe, mivel általam ismeretlen családtagokról meg barátokról volt szó végig, úgyhogy esélyem sem volt. Alapból nem ebéd időben hívtak ugyan, de pl. mikor maguknak csináltak egy szendvicset, vagy töltöttek üdítőt, akkor sem kínáltak meg.

Pedig első barátnője vagyok, szóval még csak nem is az épp aktuális, századik csaj akit haza visz. Nyilván nem arra számítottam, hogy én leszek az est fénypontja, de azért szerintem illik ilyenkor legalább valami minimális érdeklődést mutatni, úgyhogy én is elég rosszul éreztem magam ez után. Céloztam is rá a barátomnak, hogy nekem ez a helyzet furcsa volt, hogy levegőnek néztek a szülei. Ő meg nem értette miről beszélek, neki ez nem tűnt fel, és állítólag szimpatikus is voltam nekik. Amit mondjuk nem tudom honnan szűrtek le, mert tényleg kb. 2 mondatot beszélgettek velem.

A lényeg, hogy lehet, hogy nem direkt nem vettek rólad tudomást, csak egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, nem akarak lerohanni, nem tudták hogyan beszélgessenek veled. Legalábbis én a saját esetemben ebben reménykedem.