Miért nem foglalkozott velem a barátom családja?
Először voltam náluk családi ebéden, gondoltam jól ki leszek majd faggatva hogy mit dolgozok, hány tesóm van stb, a szokásos ugye, és egy kicsit vártam is ezt, mert olyan munkám van amiről jókat lehet témázgatni de egyéb érdekes dolgokat is tudnék mesélni magamról.
Ezzel szemben ők beszélgettek csak a napi történésekről, én próbáltam néha hozzáfűzni valamit, de nem nagyon reagáltak rá, és folytatták tovább a csevegést.
Kedves voltam, udvarias és nyitott, mégis a köszönésen kívül direkte hozzám intézett mondat nem volt.
Nem voltam talán szimpatikus?
Ne kérdezd meg. Majd 1-1,5 év múlva ráérsz, addig se kell nagyon erőltetni a családi bulikat, ha meg tudjátok oldani.
3. barátnőként 4 hónap nem sok (elsőként se:-)), a kötelező bemutatáson túlestél, fölösleges agyalni rajta, mennyire voltál szimpatikus, szerintem a család sem foglalkozik ezzel a témával. Nem a személyed miatt, egyszerűen azért, mert (még) nem aktuális.
"olyan munkám van amiről jókat lehet témázgatni de egyéb érdekes dolgokat is tudnék mesélni magamról. "
Szóval csak az a bajod, hogy nem voltál a középpontban.
Fiús anyaként őszintén szólva nem foglalkozom a nálunk megforduló barátnőkkel, amíg úgy nem tűnik, hogy komolyra fordulhat a helyzet. A gyerek úgyis elmondja a főbb tudnivalókat, ha a kislány talpraesett (ami jó pont nálam:-)), akkor kettesben is beszélgetünk, a tesók is csacsognak azokkal, akik huzamosabb ideig megvannak. Családi ebédre egy lány volt eddig hivatalos, de vele közel több éves kapcsolat volt már, ismertük, beilleszkedett, ugyanúgy részt vett a társalgásban, mint bármelyik másik családtag.
Szemem-fülem van, élettapasztalatom és intuícióm is bőven sok ahhoz, hogy két perc alatt felmérjem a "jelentkezőket", minden további csak árnyalja a képet. Egyébként meg nem nekem kell megfelelni, hanem a gyereknek, max extrém gáz esetben fejteném ki a véleményemet - egyszer, aztán vagy meghallja a szerelmes ifjonc, vagy nem. Ennél többet felnőtt férfinál aligha tehetek, még ha az anyja is vagyok.
Szóval ne parázz ezen, a lényeg, hogy ti jól megvagytok a sráccal.
Olyan vicces, ahogy itt írogatják, hogy csak nem akartak faggatózni, meg miért kellett volna kérdezősködni, ő is bekapcsolódhatott volna a beszélgetésbe, holott a kérdésbe elve értelmesen beleírta, hogy mikor próbált bekapcsolódni, akkor meg tudomást sem vettek róla.
Meg úgy tűnik azt is nehéz egyeseknek feldolgozni, hogy ott sem csak az a két lehetőség van, hogy a vagy elhívta a család, vagy szó nélkül jelent meg, hanem az is lehet, hogy a pasija mondta, hogy odaviszi a szülők meg most mondják, hogy ne hozza, mert nem érdekli őket és legyen nagy dráma meg sértődés? Hát úgy voltak vele, hogy hozza, tök mindegy. De attól még nem ők hívták el azért, mert meg akarják ismerni és kíváncsiak rá.
Két ok lehet.
Vagy még senkit nem mutatott be nekik a párod, és maguk sem tudták hogy viselkedjenek, vagy már annyi nőt hazavitt, hogy nm foglalkoznak egy éppen újabb darabbal.
Nálunk 10 éve ez megy, pedig már volt esküvő, van gyerek.
Anyós még sosem kezdeményezett beszélgetést, ha beszélgettünk is arra redukálódott, hogy én mondtam valamit ő meg igen/nem-el válaszolt.
Én már feladtam, hogy megpróbáljak beilleszkedni, úgy vagyok vele, hogy még mindig jobb, mintha veszekednénk.
Most már csak nagyobb ünnepeken megyek, egyéb esetben férjem amikor akar a gyerekkel. Férjemmel meg az unokával foglalkoznak, nekem meg így van néha egy szabadnapom itthon egyedül:)
Próbálj meg így pozitívan hozzáállni, amíg nem fúrnak, addig nem kell ebből lelki gondot csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!