Félek az apósomtól, ezért a párom családja még nem is tudja, hogy babát várok. Hogyan lehetne elmondani?
Már 13 hetes vagyok, nem sokáig lehet titkolni. Az a baj, hogy a párom apja egy undorító alak. Nagyon durván beszél a feleségével és a gyerekeivel is, volt, hogy tőlem már megkérdezte, hogy mikor akarok szakítani a fiával, mert ő "szívesen eltöltene velem egy estét". Amikor náluk vagyunk, állandóan csak fekszik a TV előtt és piál, de amikor meghallja, hogy a párom anyjával vagy testvérével beszélgetnénk, akkor mindig odajön.
Arra gondoltam, hogy csak a párom anyjának mondjuk el, őt szeretem, rendes nő. Csak nem tudom, hogy hogyan, ha mindig ott van az após?
Nem merem elmondani úgy hogy ő is hallja, mert félek, hogy bedühödik, és megüt. Már volt hogy a 3 éves lányát (szóval párom testvérét) olyan erősen rángatta, hogy szegény csak sírt mert fájt neki.
Nagyon félek tőle. Szerintetek így mi legyen? Hogyan mondjuk így el?
Nem élünk együtt, nem vagyunk házasok, fiatalok vagyunk, első baba.
ez egy bunkó állat, megértem, hogy nem akarod látni
anyóst nem tudnád áthívni valami olyannal, hogy csajos program lesz, pl. mutasson meg sütni valamit? az biztos nem érdekelné apóst.
van olyan érzésem, hogy félelemből van mellette a felesége :(
Sajnos nem jönne. Az após nem engedi, hogy elvigye a kocsit, és busszal se mehet sehova a tudta nélkül. Már hívtam sokszor, mert anyukám mondta, hogy jöjjön át, és ha beszélgetnének talán rá tudná venni, hogy elhagyja. De nem jöhet.
Szörnyű ott lenni, a barátom is utál ott élni, ezért heti 5 napot kb nálunk van. Állandóan ordibál, iszik, vagdalózik, csapkod...
Nem tudom, mit tehetnék, hogy segítsek az anyósomnak, mert szívesen segítenék, de egyenlőre még az is probléma, hogy hogyan mondjuk el hogy nagyszülők lesznek. Főleg hogy az apósom nem egyszer mondta már, hogy "nehogy terhes legyél, mert én nem akarok ennyi idősen nagyapa lenni még". 44 éves az após és 40 az anyós.
Mi mindketten 20 évesek vagyunk, a párom meglepetés baba volt, és ők is 20 évesen házasodtak, mert jött a baba. Azóta született még 2 gyerek.
Szóval összefoglalom:
Nem éltek együtt, de babát vártok.
Olyan ember a párod, aki nem tudna megvédeni téged egy konfliktus esetén.
Félsz apósodtól, hogy fizikailag bántalmaz.
Mesélj még, ez jó sztori...
Akkor mi lesz, ha meglesz a pici? Ő mehet a papához, vagy nem? Nyilván menni fog, mert nem lesz senkinek annyi vér a pucájában, hogy megmondja apósnak az igazat.
Na, innen látszik, mennyire nem vagytok még felnőttek. Akkor meg minek gyereket vállalni???
A baba nem fog az apósom közelébe kerülni. Nálunk leszünk, a párom is ideköltözik ha megszületik a baba, de már dolgozunk a saját helyünkön. Szerencsére nincsenek anyagi gondjaink, de azért nem is vagyunk milliárdosok. A párom pedig megvédene, ha konfliktus lenne, de amikor ott vagyok akkor is csak a feleségével foglalkozik szinte mindig, csak vele és a másik 2 gyerekkel ordibál. Ránk nem figyel szerencsére. Ezért nincs is sok konfliktus köztünk.
Másrészt meg de, felnőttek vagyunk. Fiatalok, de felnőttek. Elég felnőttek voltunk, hogy vállaljuk a következményeket, és megtartottuk a babát. És felneveljük, még ha segítséggel is. Bármit megtennék, hogy neki ne legyen baja, és biztosan nem fog a nagyapjával találkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!