Nektek mennyire fontos, hogy jó kapcsolatban legyetek a párotok szüleivel?

Én úgy vagyok vele, hogy ami nem megy nem kell erőltetni. Részt veszel a fontosabb családi eseményeken, esetleg 1-2 vasárnapi ebéd és annyi.

Valahogy próbáld megértetni a pároddal, hogy ezek a közös programok neked szenvedéssel járnak, mert nincs semmi közös témátok a szüleivel.

A minimum tisztelet egymás felé szerintem bőven elég egy ilyen kapcsolatban.

Mivel nem laktok együtt, megengedheted magadnak, hogy a füleden be-füleden ki, hagyd rájuk, nincs tétje.

Nekem fontos volt a jó kapcsolat a férjem szüleivel, nem volt mindegy, hogy ők mennyire szimpatizálnak velem.

Sajnos már egyikük sem él, de szerettek és én is szerettem őket.

Sokszor eligazították a fiúkat, amikor nekem már beletört a bicskám.

Tényleg hasznos a jó kapcsolat, különösen, ha unoka is lesz, ráadásul láthatod, hogy ez a párodnak mennyire fontos.

Intelligencia, türelem és nyert ügyed van!

(Ilyen tetkó, meg buliügyeket a párod intézze velük, mondja meg, hogy neki határozottan tetszik és hasonlók...)

Azt mondanam mindenkepp jo ha joban vagytok de egy atlagosan normalis udvarias kapcsolat mar annak szamit. Nem kell puszi-pacsiban lenni de kolcsonos tisztelet mindenkepp jo. Foleg ha gyerek is lesz, akkor szamitani fog hatvanyozottan, ugyanis ha nem szereted oket akkor nem szivesen bizod rajuk a gyereket, a gyerek viszont -ha ok ugy allnak hozza- feltehetoleg szeretni fogja oket.

Amig nincs gyerek, addig mondjuk max a parod miatt fontos, de o nelkuled is mehet hozzajuk ha nem vagytok joban de nyilvan jobb a normalis viszony.

Ez attól függ, hogy a párod mennyire mamakedvence.

Ha nincs saját véleménye és a szülei irányítják, akkor muszáj jóban lenned velük, mert máskülönben elmarnak mellőle. Nálunk pl. a férjemnek nincs jó viszonya a szüleivel és teljes mértékben elfogadja, hogy nem is akarom megismerni őket. Ő néha elmegy hozzájuk egyedül, és kész. Az élet túl rövid ahhoz, hogy nemszeretem emberek társaságában töltsem, feszengjek, rosszul érezzem magam.

Hát, akkor ebböl bizony még lesznek bajok. Exem is ilyen volt, végül szakítottam is vele. Semmiben! nem volt hajlando anyucinak ellentmondani, még a nyilvánvaló hülyeségeket is osztotta, ls elvárta, hogy legyek joban azlenned anyjával, aki utált mint a szart (többek között mert nem vagyok megkeresztelve)...

A párom szülei jofejek, örülnek nekem, és nem modorosak, meg képmutatok. :)

Ő nem hagyja magát irányítani, ugyanakkor jól tűri, ha a szülők "megmondják a tutit"

Ez számomra tökéletes ellentmondás.

Szerintem rosszul teszi a párod, hogy közelebbi kapcsolatot akar és közös programokat szervez. Ha más hullámhosszon vagy, mint a szülei, akkor pont keveset kéne találkozni és tartózkodó-udvarias kapcsolatban kéne maradni. Így lehet a jó viszonyt megtartani.

De válaszolok a kérdésedre is:

Én inkább maradnék felszínesebb kapcsolatban velük, hogy ne legyen összeveszés semmin.

Nyilván, ha havonta-kéthavonta egyszer látom őket, akkor könnyebb minden bónájukat elviselnem, mintha hetente többször látnám őket. Szerintem ők is hasonlóan vannak velem.

Kedves Kérdező!

Abba gondolj bele, hogy az ő meggyőződésüket a világról, a vallásról, az élet dolgairól nem fogod tudni megváltoztatni.

Akkor mi értelme van a vitáknak?

Mitől lesz neked jobb, ha győzködöd őket a saját nézeteidről, csak mindenki ideges lesz, te meg egyre ellenszenvesebb leszel nekik.

Nem kell bólogatnod, csak a "kényes" témákat kerüljétek, mert hidd el nekem, hogy a kapcsolatod rovására fog menni.

Picit éld bele magad a helyzetükbe!

Mondjuk leszel 55-60 éves, a fiad megjelenik egy lánnyal, aki neki áll veled vitatkozni, erőszakosan meg akar győzni valami ellenkezőjéről, amiben egész életedben hittél, bármi legyen is az.

Nem hiszem, hogy nagyon fogsz vele szimpatizálni ezek után.

Nem muszáj rám hallgatnod ...