Nektek milyen a viszonyotok a barátotok/barátnőtök, párotok, házastársatok szüleivel?

Fél éve vagyunk együtt.Járunk.

Jó a kapcsolatom a szüleivel.:)

Elfogadtak,és bírnak is.

Az anyukáját imádom,egy tündér.

Apukáját is bírom,már többször is

segített nekem.:D

Szóval jól megvagyunk,jó kapcsolatot ápolunk,remélem így is marad.

L

36 vagyok, 17 eve egyutt - azt hinned, ennyi idosen, plane ennyi ido utan csalastagnak erezzuk egymast, de nem, irtozatosan feszengek a jelenletukben.

36N

Nagyon aranyosak, kedvesek velem. Érdeklődnek a vizsgáim felől, szüleim felől, hívnak magukkal nyaralni, és bármennyit lehetek náluk. (Cserébe persze én is nagyon igyekszem, hogy kedves legyek velük, viszek nekik néha sütit, vagy valami apróságot :)

22L, 23F, egy éve együtt, 3 éve ismerjük egymást.

Nagyon jò a kapcsolatom apòsommal, jobb mint a sajat apámmal, több a közös tèmánk.

Anyòsom sajnos nemrèg elhunyt, nagyon szerettem, "barátnői" viszonyunk volt.

24N,33F

4.5 ève együtt

8 éve vagyunk együtt, már az első héten bemutatott az akkor még csak anyósjelöltemnek :)

Édesapjával 8 éves kora óta nem tartja a kapcsolatot semmit nem tudunk róla.

Anyukáját egyszerűen imádom! És úgy érzem, hogy ez fordítva is így van ( megölelget, megpuszilgat ha épp kedve tartja :) )

Férjem is imádja az én szüleimet, Anyukám is egyenesen rajong a férjemért és nem az unoka hozta kőzelebb a családot. !:D

Egyébként sógorom azvegyetlen , akivel a kezdetektől nem szimpatizáltam, bár ő sose jött ki senkivel.

25/N

Lassan 2 éve vagyunk párkapcsolatban, ő 23 éves, én 17.

Idén nyáron találkoztam először az anyukájával és a nevelőapjával. Azóta még egyszer az anyukájával. Az igazi apját nem ismerem, és nem is akarja, hogy megismerjem, mert kiskorában kidobta őket, Úgyhogy róla nem tudok semmit.

Az anyukája nagyon aranyos, első találkozáskor tudta, hogy félek, de átölelt, és megnyugtatott, hogy nem esz meg :D

A nevelőapjával csak pár szót beszéltem, viszont ő is, és az anyukája is tudja, hogy itthon eléggé rossz nekem, úgy értem öcsémmel kell egy szobában lennem, emeletes ágyon, apám állandóan ver, anyám leszarja a betegségemet és nem enged el orvoshoz, és depressziós vagyok ezek miatt. Úgyhogy másfél év múlva költözök hozzájuk, szülei tárt karokkal várnak, ezért nagyon hálás vagyok. :)

17/L