Kamaszok! Milyen a viszonyotok a nagynénikkel/bácsikkal /unokatesókkal?
Nekem az unokatesóim szinte olyanok mintha a testvéreim lennének (van egy tesóm is). Igaz nem élünk egy városban és csak néhány havonta találkozunk, de akkor imádunk együtt lenni, sokat nevetünk, szivatjuk egymást, beszélgetünk, stb, abszolút nem érzem magam feszélyezve.
6-an vagyunk unokatestvérek (egy ágról, a másik ágról nincs egy unokatesóm se) most 24-14 év között vagyunk (én 16) és sajnos egyre kevesebbet találkozunk, mert már nem vagyunk annyira a családhoz kötve, de ha újra találkozunk, minden olyan mint régen.
Gyerekkorunkban nagyon sokat voltunk együtt nyáron, mindig a nagyszüleinknél "nyaraltunk" 1-2 hetet együtt, többször volt hogy mind a 6-an együtt voltunk, egy hétig úgy, hogy egy szobában is aludtunk és imádtuk. A nagyszülők mellett még egymásnál is nyaraltunk, pl. az én szüleim hívták el az unokatesómékat 1 hétre, majd fordítva, stb.
A nagynénikkel, nagybácsikkal is nagyon jó a kapcsolat, fesztelenül poénkodunk, mindig képben vagyunk kivel éppen mi történt, segítjük egymást.
Viszont ahogy a barátnőimmel beszélgetek azt látom, hogy az én esetem a ritkább. Sokan csak a kötelező alkalmakkor (karácsony, esküvő, stb.) találkoznak az unokatestvéreikkel és akkor sem tudnak nagyon beszélgetni, és nem is sokat tudnak az életükről (az egyik barátnőm azt se tudja, hány évesek és milyen suliba járnak az unokatesói, nálunk ez teljesen alap).
A nagynénikkel/bácsikkal is inkább udvarias a viszonyuk, tartják a távolságot.
Nekem ez olyan furcsa, mert nálam a nagynéni/bácsi + unokatesók a közös gyerekkori élményeket, a hülyüléseket, a segítségnyújtást, a jókedvet juttatják eszembe és nem egy távoli rokont, akivel néha találkozni kell kötelességből és annyi.
Nálatok hogy van ez? :)
16/L
válasza:Nálunk is olyan kb. mint nálatok.
Unokatesóim, mintha a testvéreim lennének. Anyukám, apukám testvérei is közel állnak hozzám. Szeretem a családi összejöveteleket, amikor együtt vagyunk sokan. Mindig nagyon jó a hangulat, sokat viccelődünk, mesélnek régi sztorikat.
Akikkel nem egy városban lakunk, kicsit távolabbi rokonok, pl. szülők unokatestvérei, másodunokatesók, annak ellenére, hogy nem olyan gyakori a találkozás, ott sem udvariasnak érzem a kapcsolatot, hanem az is fesztelen, jól elvagyunk, nem érződik, hogy pl. eltelt akár egy év is, amíg nem láttuk egymást.
válasza:Az unokatesoim más városokban élnek, mint én. Idősebbek is. Kb senmit nem tudunk egymásról, csak a nagyobb eseményeket ( eljegyzés, babavárás stb).
Őszintén szólva azt sem tudom hány unokatesom van. Sok.
válasza:Már kicsit idősebb vagyok, mint kamasz. :)
Egyik nagynénémmel szr, mindig pfázik és okoskodik.
A másikkal szuper, sokat vagyok nála.
Apai unokatesóim messze laknak (meg idősebbek is jóval), de mikor összejövünk, jókat szoktunk beszélgetni - bár az egyikük lányával (13) inkább kijövök, természetre közelebb áll hozzám.
Anyai unokabátyám is idősebb, ráadásul nem beszédes, viszont az ő lányával (10) is megtalálom a hangot.
Szlovákiában élő "rokonokhoz" pedig úgy megyünk - pedig csak egy évben maximum 2x egy napra -, mintha hazamennénk. Mindig jó szívvel fogadnak, kedvesek, és rengeteg érdekes dolgot mesélnek... a beszédük pedig olyan... szép.
1 nagynéném van, aki olyan, mintha a 2. anyukám lenne :) Egy városba lakunk, minden hétvégén nála vagyok legtöbbször. Neki nincs gyereke, ezért azt mondta ,,valamilyen szinten úgy tekint rám, mintha a lánya lennék". Nagyon szeretem, és annyira örülök, hogy van nekem. Mindent megbeszélek vele. Ő a legjobb :D :)
13/L
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!