Párom "nem tud felnőni" anyós mellett. Mit tegyek?

Egyik baratnom pont ezzel a problemaval kuzdott meg es jelentem sikeresen. De persze a ferj valtozni akarasa is kell, mert anelkul aztan lehet probalkozni, de nem lesz belole semmi.

Szoval a pasi ugyanez az elkenyeztetett kisfiu volt, osszekoltoztek es termeszetesen a notol varta az anyuka szerep tovabbvitelet. Megegyeztek, hogy a pasi egy napig vegigcsinalja ugyanazt amit a notol elvar. Elment dolgozni, munka utan kocsi nelkul a boltba, hazacipekedett, megfozott, elmosogatott, kozben mosast inditott, teregetett, osszekeszitette a masnapi reggelit, ebedet amit visznek, kivasalta mindkettejuk ingjet es kikeszitette a teljes szettet maguknak amiben majd mennek. Aztan furdes, osszedobott par szendot vacsira. Ez ido alatt a no feltett labakkal tv-t nezett.

Azota minden nap elosztjak az otthoni teendoket es jut ido egymasra is.

Miért kéne "megváltozni"? Gondolom nem úgy volt a dolog, hogy megismerkedtetek, majd másnap összeköltöztetek. Úgy voltál vele együtt, hogy ezeket a dolgokat már tudtad, nem zsákbamcska. Valakit megváltoztatni, görcsösen változásra kényszeríteni sose eredményez jót. Ha szereted, így szereted, és el kellene fogadnod. Ha meg nem tudod elfogadni, akkor valószínűleg nem is őt szereted, hanem azt a kialakított "képet" róla, amilyenné formálni szeretnéd.

Én elfogadtam páromat olyannak, amilyen, és ő is engem (még ha ez sokszor vitákat is szül) mert így szerettünk egymásba. Ő is tudta az én nyavajáimat, nyűgeimet, és sokszor elviselhetetlen dolgaimat, és én is az övéit. Kicsit rossz hasonlat, de ha megveszel egy autót, és az eladó megmondja, hogy össze volt törve az eleje, akkor ne vidd neki vissza azzal a panasszal, hogy valamerre húz, nem fut egyenesen. Tudál a hibáiról, mégis megvetted. Ugyanez a srác is. Tudtál, tudsz a hibáiról, mégis vele maradtál, és össze akarsz vele költözni. Vele, és nem a vele szembe támasztott elvárásokkal.

" Persze, tisztában vagyok a női és férfi szerepekkel,"

Bocs, ezen megakadtam. A terhességen, szülésen és szoptatáson kívül mi az, amit kizárólag nő tud elvégezni?

"Férfimunkának" meg tényleg nem tudok mást elképzelni, mint egy hűtő felcipelését a hatodikra. De ezt sem feltétlenül, mert gyengébb fizikumú férfi is lehet valaki.

Szóval, ami nem biológiailag meghatározott (testi erő, méh, stb), az nem férfi-női feladat.

És mélységesen egyetértek az előttem szólókkal, hogy a leírt módszereid a gyereknevelésben nagyon jók, de felnőttnél nem használnak, max. kárt csinálnak. Ugyanis egy felnőtt-gyerek játszmába szorítják be (Eric Berne, olvass utána), amivel pont abban a gyerekszerepben tartod benne, amivel most gondod van.

Megdicserni? Ez aranyos. Ezzel is csak azt erosited benne, hogy vmi extra dolgot csinal.

Nem fog megvaltozni, ezt ne is vard, mert csalodni fogsz hosszu tavon.

Ezert ket lehetoseged van: 1. Keresel "jobbat".

2. Te alkalmazkodsz es kinyalod a segget, kulonben nem fogja jol erezni magat es teged fog hibaztatni (ha nem is mondja).

Tobb olyan pasit is ismerek, aki csak azert van adott novel, mert szo szerint semmit nem kell csinalnia. Forditott helyzetet is lattam mar, de nem az a tipikus szerintem.

A gyerek dolgot ne keverjük ide. Mellette köteles vagy kiállni mindig.

Amit írnak sokan hogy hagyd el, az hülyeség. Ha így ismerted meg, együtt maradtál vele, akkor viszont el kellene fogadnod. Sose eredményez jót, ha formálni akarja valaki a párját, főleg ha drasztikusan. Meg kell beszélnetek nyugodtan, ninketten meghallgatva a másikat. Ez a legegyenesebb módja.