Párom "nem tud felnőni" anyós mellett. Mit tegyek?

Én már az eddig együtt töltött idő alatt is megőrültem volna. Ez a pasi tipikusan mamahotel lakó, és nem fog változni. Én lelépnék, amíg lehet, és egy önálló férfit keresnék magam mellé.

20L

Ultimátumot adni: vagy leszakad anyuciról, vagy szakítunk.

És min. 200 km-re vegyél házat az anyóstól.

nekem is anyósom páromnak még a kávét is lefőzte reggel meleg ebéddel várta mosott főzött rá (csak ketten voltak már egymásnak) összejöttünk és elhatároztam hogy adok neki fél évet hogy összecsiszolódjunk és segítsen főzéskor segítsen takarítani stb.

szerencsére anyuka háttérbe szorult nekem mindent megcsinál házimunkában is amit kérek.ha főzök kérdezi segítsen e és csak utána megy a saját dolgait intézni.

mondd el neki a dolgokat ha egy idő után nem változik egy kicsit legalább akkor jobban jársz ha nem is tervezel vele mert csak rosszabb lesz.

ha a párom is "anyuci pici fia" maradt volna a kapcsolatunkban akármennyire szerettem volna nem lennénk együtt, nem tudtam volna vele élni úgy hogy azt hiszi hárman vagyunk egy kapcsolatban.

Egyszerű. Hibátlan ember nincs, nem létezik az a hibátlan és magad képére formálható álompasi, akit kislányként magadnak elképzelték. Ha ragaszkodsz az álompasihoz, csak a saját életedet keseríted meg.

Döntsd el, hogy szereted vagy sem. Ha szereted, ilyennek szereted - mert ilyen. Ha meg nem szereted keress másikat, lehetőleg apátlan, anyátlan árvát.

Hétfőről keddre nem fog ennyi mindenben változni, esetleg apránként, évek alatt.

Tolerancia! Ezek nem együttéléssel összeférhetetlen hiányosságok nála. Eddig nem volt rákényszerülve, hogy ezeket a dolgokat megcsinálja, az én férjem is olyan volt, magától nem jutott eszébe a házimunka, mára ki is takarít, ha szabadnapja van. Mindemellett nem a porszívózás miatt mondom, hogy ő a világ legjobb férje. Mert nem ezen múlik.

Légy őszinte magadhoz is: nem nem tud felnőni, hanem nem akar. Baromi kényelmes neki, hogy helyette végzik el az ő feladatait, ezért hagyja.

Nem, nem kell dicsérgetni, mint egy óvodáskorút vagy egy kutyát, ha elvégzett valamilyen saját feladatot magától. Alapvető dolgokért nem dicsérünk meg egy felnőttet, az degradáló mindkettőtökre nézve.

Mit tehetsz? Az egyetlen dolgot, ami célra vezet: odaállsz a pasi elé, megfogalmazod az elvárásidat (én kommunikáció, azaz nem "mert te soha", hanem "én szeretném, ha"). Megbeszélitek a dolgokat, a vállalásaitokat és a kapcsolatotokat. Az anyja pedig, ha közli, hogy majd ő megy hozzád, akkor udvariasan, kedvesen visszautasítod, valahogy így: "Köszönöm, Gizi néni, de a saját dolgaimat magam fogom intézni ez után is a saját otthonomban. De ha segítségre lesz szükségem, majd szólok." Mosoly és pont. Nem vitába belemenni, határozottan ennyit mondani és egy szóval sem többet.

Hogyan akarsz leélni egy életet vagy hogy szeretnél normális párkapcsolatban létezni, ha nem vagytok képesek egyértelműen kommunikálni azzal a férfival? Ha nem tudjátok az alapvető dolgokat sem megbeszélni?

És a legfontosabb a végén: hogy is van az a férfi meg a női feladatokkal abban az esetben, hogy te is teljes állásban dolgozol? Miért kellene neked plusz műszakot vinned otthon? Ha mindketten dolgoztok, a házimunka is felesben megy.

Sokban függenek ezek a dolgok attól, hogy milyen életetek van külön. Tehát mindketten dolgoztok-e, és ha igen, hogyan. Ha te nem dolgozol, mert gyes vagy egyéb van, a párod meg késő esik haza a melóból, akkor jogosan várja el, hogy "a segge alá legyen téve minden". Ettől függetlenül hétvégén valóban megfoghatja a porszívót amikor ő is ráér. Ha mindketten dolgoztok, akkor értelmesen fel kell osztani az otthoni feladatokat. Az, hogy anyucira támaszkodik az valóban nem helyes, de ettől függetlenül nyugodtan el lehet fogadni anyuci segítségét. Pl kaját visz, ha te nem értél rá főzni. Ebben nincs semmi. Az, hogy az anyjához elmegy vacsorázni NÉHA azzal sincs baj, csak előtte szóljon neked, hogy ne fáradj a vacsora készítéssel, mert ha nem szól, és te készülsz, ő meg nem eszik belőle, mert anyucinál jóllakott, na az bunkóság. De ha nem kell várnod kajával, akkor alap, hogy vagy elhív téged is, vagy visz haza kaját. Kompromisszum, ez a kulcs az egészben.

Nálunk ez működik. Amióta párom gyesen van a babával, azóta amikor a baba hagyja páromat "ügyködni", mindig rend és kaja vár otthon. Ha nincs ideje, akkor szól, és intézem. Ezen kívül megosztjuk a házimunkát amennyire lehet, bár a múltkor, mikor egy kicsit "elszaladt velem a ló", és felporszívóztam, elmosogattam, tisztába tettem és megetettem a babát, akkor viccesen odalökte nekem, hogy akkor ő mi a lóf@$znak van... :) szóval röhögtünk rajta egyet, de azért tudtomra adta, hogy segítsek be, ok, de ne vegyek el tőle mindent.