Hogyan lehet azzal együtt élni, hogy az anyósunk nem szereti, nem látogatja, tudomást sem vesz az unokáról?

Akkor tökre nem értem, mi a probléma?

Úgy döntöttetek - ahogy leírtad: helyesen - hogy ő nem kell az életetekbe. Hát nincs ott. Hogy látogatna titeket???

A gyereknem meg ezt mondd: nem szoktunk mi se találkozni vele, mert abból mindig veszekedés lett. Fel tudja fogni, ne aggódj.

Anyósomat elhagyta az anyja.

Konkrétan bezárta az ajtót, és ott hagyta egyedül az akkor hat éves kislányát.

A férjemnél az volt a történet, hogy meghalt. Amikor már majdnem felnőttek, akkor mesélte el anyósom az igazat nekik.

Ami a durva, hogy azóta fel-fel bukkant. lehúzta anyóst pénzzel, aztán minket is megpróbált. Kis dumcsi után pénzt kért anyóstól, hogy még tudja látogatni. Csak nem ért ide... Utána velem is ezt próbálta bejátszani, hogy megnézhesse a dédunokáit. Mikor nemet mondtam én voltam a bunkónemesparasztkurca(nemesi nevem van) reményét fejezte ki hogy mint a férjem(az unokája) mint én, és a lányaink is gyors halálban részesülnek.

Kérdező. Egyszerűen egy ilyen ember nem érdemli meg hogy szomorú legyél miatta. Mire a gyerek összerakja hogy hiányzik egy nagyszülőpár, már a rossz viszonyt is érti.

A férjem anyja 1x, pár hónaposan látta a fiamat, a lányomat egyszer sem. Tudják, hogy apának is van anyukája, főleg, hogy az dédivel (az anyósom édesanyjával) tartjuk a kapcsolatot. Néha kérdeznek róla (hol él, miért nincs soha itt), ekkor a gyerek életkorának megfelelően mindig elmondjuk, hogy épp mit tudunk róla, és hogy azért nem találkozunk vele, mert nem kíváncsi ránk.

Hogy hogy lehet ezzel együtt élni? Remekül. Évente, egyszer-kétszer kerül szóba, azt kibírjuk. Nem zavar be az életünkbe a hiánya. Nem neki szültem, hanem magunknak, attól, hogy nem látogatja, nem vesz róla tudomást, nem leszek kevesebb sem én, sem a gyerekek.

Szintén zenész!

Nekem apám volt aki számos okból nem szerepelt az életemben. Szerintem azt se tudta, hogy van gyerekünk.

Tényleg nem volt ez központi kérdés, a gyerkőcöknél, elfogadták, hogy nem tudok róla, mert olyan, akit nem szeretnék a közelükbe engedni.

Már felnőttek, de egyszer majd megkérdezem, hogy ez miként érintette őket? Szerintem kb. sehogy.

Figyelj! A gyerekedet pont annyira fogja érdekelni a nagyanyja, mint téged.

Tehát, ha te elfogadod a helyzetet, akkor a gyereked is elfogadja. Ha te problémázol rajta, akkor a gyereked is problémának fogja felfogni a nagymama hiányát.

Ez ennyi.

Nos én úgy lennék vele, hogy a szar nagyszülő típusból inkább ez, mint amelyik a nyakadba liheg, ellened hangolja a gyereket stb. Ezzel legalább nincs baj.

A gyerekek meg nem részletes magyarázatokra, meg okokra kíváncsiak. Elég neki annyit mondani, hogy fiam/lányom, fogalmam sincs, hogy miért nem foglalkoznak veled nagyanyádék, de nem baj, itt van neked ez a papa meg ez a mama aztán kész.

A gyereknek ennyi elég, rád meg később se mondhatja senki, hogy teletömted a gyerek fejét ezzel-azzal.