Miért nem bírja elfogadni, hogy mi együtt vagyunk boldogok és saját életünk van?

Ez van :/ De amugy milyen valaszt vartal?

Az én anyósom 11 évig nem unta meg. Márs elérte azt, hogy a lánya nem áll szóba vele. Pláne amikor nekiállt kikezdeni a kislányunkat is.

Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj, ha már nem kellenek, - és afféle Münchausen szindrómát produkálnak, problémákat, és hogy kelljenek hozzá. Csakhogy, a gond ott kezdődik, hogy a gyerekeket a felnőttek sokszor nem engedik felnőni - és azt tegyék amit kell és jónak érzik. Rosszabb, ha kavarás megy, és még rosszabb, hogy mindenáron elérik hogy szétmenjenek, és azt mondhassák "ugye megmondtam, és igazam volt". Sajnos, nem könnyű megérteniük hogy 20 évig ők irányítottak, majd utána már nem az lenne a feladatuk, hogy alátegyenek, hanem tovább tanítsanak mint a régi időkben, ahol hagyományt, szokásokat, énekeket, és tartást tanítottak az UNOKÁNAK. Mivel viszont a nagycsaládokat szétverték minden irányból - egy módon lehet védekezni ellene: leültetni és egyenesen az arcába vágni, minden dráma és kiabálás nélkül, hogy nincs szükség rá ha nem tud vagy nem akar segíteni, nem maradt benne tisztelet a gyermeke döntései irányában és része szeretne maradni a családnak. Ha ezek után sem érti meg, az ajtó bezárul, és el lehet felejteni az összes kapcsolattartást amíg a kedves anyós el nem gondolkodik.