Tényleg helyeten, amit teszünk?

A párommal régóta együtt vagyunk, de a szüleivel sosem volt valami felhőtlen a viszony. Mindig minden rossz nekik, amit mi teszünk, soha semmi nem jó nekik. Ha A-t csináljuk, miért nem B-t csináljuk, ha B-t, miért nem C-t és így tovább... Én elég erős természet vagyok, de a párom miatt eddig visszafogtam magam, mert ő nem akar vitát, szerintem fél a családjától. Az apja egy igazi zsarnok, nem lehet ellent mondani neki, az anyja pedig érzelmileg manipulálni akar mindenkit, mindig játssza a szenvedő áldozatot. Mi messzebb élünk tőlük, de gyakran hazalátogatunk a szüleim házába. Ezt mindig nagyon sérelmezték a párom szülei, sőt folyamatosan kapjuk a kritikákat az egész családtól emiatt, miért járunk annyit haza. Mellesleg én pár hónapja munkanélküli vagyok, költözés miatt kellett feladnom az állásom, azóta nem találok másikat. A párom szülei ezért folyamatosan megaláztak engem, beszólogattak, nem-e gondolom, hogy el kellene már végre mennem dolgozni meg hasonló beszólások. Többször sírva jöttem haza tőlük emiatt.

Aztán nemrég megelégeltem, hogy mindenbe beleütik az orrukat és megállapodtunk a párommal, hogy ezentúl hazudni fogunk. Ha hazamegyünk, nem mindig mondjuk el, hogy megyünk, valamint azt mondtuk, hogy sikerült elhelyezkednem, ezzel kapcsolatban is több mindent kitaláltunk (beosztás, milyen a főnök...stb.). Sőt múltkor, mikor hazalátogattunk, tönkrement az autóm, az én szüleim segítettek az ügyben, de akkor meg is kértem őket, ha találkoznának a párom szüleivel, véletlenül se mondjanak semmit. Ha kiderül, hogy hazalátogatáskor tönkrement az autó, megint jönnek a litániák, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, amiért annyit hazajárunk és azért ment tönkre az autó (még nem tudni pontosan, de valószínűleg egy gyártói hibás, pár hónapja cserélt alkatrész okozta). Szóval hazugság jön hazugság hátán, de már nem látunk más kiutat az állandó kritizálások, veszekedések, megalázások kiküszöbölésére. Az én szüleim tartják a hátukat, de nem tartják helyesnek a viselkedésünket, mondván, úgysincs semmi köze a párom szüleinek a munkanélküliségemhez (azt mondják, mit fognak szólni, ha elmegyek 3 év gyesre szülés után?!), sem az autómhoz, sem ahhoz, mikor akarunk hazalátogatni és mikor nem. Szerintük egyszerűen meg kell velük értetni, hogy nincs beleszólásuk a dolgokba és kész, ha megsértődnek, megsértődnek. A párom apját ismerve viszont ez csak egy kész háborút indítana el a családban, amit lassan gyerekvállalás, illetve házvásárlás előtt nem akarunk bevállalni. Szerintetek ilyen esetben mi lenne a megoldás? Tényleg nagyon nem helyes, hogy hazudozunk? Vagy ilyen esetben érthető a viselkedésünk?