Tényleg helyeten, amit teszünk?
A párommal régóta együtt vagyunk, de a szüleivel sosem volt valami felhőtlen a viszony. Mindig minden rossz nekik, amit mi teszünk, soha semmi nem jó nekik. Ha A-t csináljuk, miért nem B-t csináljuk, ha B-t, miért nem C-t és így tovább... Én elég erős természet vagyok, de a párom miatt eddig visszafogtam magam, mert ő nem akar vitát, szerintem fél a családjától. Az apja egy igazi zsarnok, nem lehet ellent mondani neki, az anyja pedig érzelmileg manipulálni akar mindenkit, mindig játssza a szenvedő áldozatot. Mi messzebb élünk tőlük, de gyakran hazalátogatunk a szüleim házába. Ezt mindig nagyon sérelmezték a párom szülei, sőt folyamatosan kapjuk a kritikákat az egész családtól emiatt, miért járunk annyit haza. Mellesleg én pár hónapja munkanélküli vagyok, költözés miatt kellett feladnom az állásom, azóta nem találok másikat. A párom szülei ezért folyamatosan megaláztak engem, beszólogattak, nem-e gondolom, hogy el kellene már végre mennem dolgozni meg hasonló beszólások. Többször sírva jöttem haza tőlük emiatt.
Aztán nemrég megelégeltem, hogy mindenbe beleütik az orrukat és megállapodtunk a párommal, hogy ezentúl hazudni fogunk. Ha hazamegyünk, nem mindig mondjuk el, hogy megyünk, valamint azt mondtuk, hogy sikerült elhelyezkednem, ezzel kapcsolatban is több mindent kitaláltunk (beosztás, milyen a főnök...stb.). Sőt múltkor, mikor hazalátogattunk, tönkrement az autóm, az én szüleim segítettek az ügyben, de akkor meg is kértem őket, ha találkoznának a párom szüleivel, véletlenül se mondjanak semmit. Ha kiderül, hogy hazalátogatáskor tönkrement az autó, megint jönnek a litániák, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, amiért annyit hazajárunk és azért ment tönkre az autó (még nem tudni pontosan, de valószínűleg egy gyártói hibás, pár hónapja cserélt alkatrész okozta). Szóval hazugság jön hazugság hátán, de már nem látunk más kiutat az állandó kritizálások, veszekedések, megalázások kiküszöbölésére. Az én szüleim tartják a hátukat, de nem tartják helyesnek a viselkedésünket, mondván, úgysincs semmi köze a párom szüleinek a munkanélküliségemhez (azt mondják, mit fognak szólni, ha elmegyek 3 év gyesre szülés után?!), sem az autómhoz, sem ahhoz, mikor akarunk hazalátogatni és mikor nem. Szerintük egyszerűen meg kell velük értetni, hogy nincs beleszólásuk a dolgokba és kész, ha megsértődnek, megsértődnek. A párom apját ismerve viszont ez csak egy kész háborút indítana el a családban, amit lassan gyerekvállalás, illetve házvásárlás előtt nem akarunk bevállalni. Szerintetek ilyen esetben mi lenne a megoldás? Tényleg nagyon nem helyes, hogy hazudozunk? Vagy ilyen esetben érthető a viselkedésünk?
válasza:A párod növesszen tököket, te ne hazudj, anyukádéknak igaza van.
100%, hogy lebuktok, na akkor nézzétek meg magatokat!
Ha hókell, akkor éktelen veszekedések árán, de értessétek meg velük, hogy nem belevauvau az életetekbe.
Sok sikert hozzá, remélem, lesz erőtök hozzá!
Ps: Ez meg egy ócska, semmire sem való kifogás, amit mindig találtok az életben (kicsi a gyerek, jaj, most meg oviba/suliba, jön a kistesó, beteg a kedves mama/papa, etc.)
"A párom apját ismerve viszont ez csak egy kész háborút indítana el a családban, amit lassan gyerekvállalás, illetve házvásárlás előtt nem akarunk bevállalni."
válasza:*Ha hókell
Fogalmam nincs, ez hogy keletkezett. :)
Szóval: ha kell...
válasza:Az a baj a hazudozással, hogy annyira belejössz, hogy átterjed az életed többi részére is. Példa rá az apósom. Éppolyan pipotya, nyámnyila alak mint a férjed és hazugság hazugság hátán ment. Mostanra annyira belegabalyodott, hogy már ő sem tudja, kinek mit hazudott és nevetségesen szánalmasan viselkedik.
És te tényleg egy ilyen emberrel akarsz családot alapítani? Ha nem szokja meg, hogy kiálljon magáért SOHA nem fog értetek kiállni. Megverik a gyerekedet és ő nem fog szólni, mert nem mer? Micsoda gerinctelen dolog ez?
válasza:Én is a szüleitekkel értek egyet. Hasonló válaszút elé kerültem gyerekkoromban, és azóta is azt csinálom, amit ti. Már bánom, hogy nem voltam elég erős, hogy kiálljak a saját nézőpontom mellett a szüleimmel szemben.
Az a baj, hogy nehezebb nem őszintének lenni, mintha az igazat mondanád nekik. Mert ha az igazat mondod, mit csinálnak? Megaláznak, idegesítenek, de ha megpróbálsz úgy hozzá állni, hogy úgyis hülyék, leszarom mit mondanak, max nem megyek gyakran, akkor még átvészelhető.
Abból viszont, amit most csináltok, folyton csak a para lesz majd, hogy nehogy elszóljátok magatokat, mert nagyon könnyen bele lehet zavarodni egy idő után, és ha rájönnek, sokkal rosszabb lesz utána. Na meg mehet azon is a para, hogy nehogy valami ismerőstől tudjanak meg valamit, mert ha hirtelen, felkészületlenül rákérdeznek valamire, lehet, nem is fogjátok már tudni, ami egy valós, megtörtént eseménynél nem így van. Ráadásul nem szabad semmi olyat csinálni, amivel leleplezitek magatokat. Például elméletben egész nap dolgozol, de délben mégis otthon vagy, ami azért elég gyanús ugye.
Sajna már belekezdtetek, így ebből nem jöhettek ki jól az őszinteséggel sem, max. enyhíthetitek, ha megint hazudtok valamit, pl. felmondtál a munkahelyeden, mert nem volt jó valamiért, de akkor ugye azt mondják majd, hogy neked soha semmi nem jó, csak az, ha nem kell dolgoznod. Hm... nem hiszem, hogy végül sokat javítana a helyzeten, szóval ez sem igazán jó megoldás.
Ha folytatni akarjátok, én mindenképpen vezetném ezeket a hazugságokat egy füzetbe, vagy valahová, így könnyebben megmarad, és ha valami már homályos, akkor gyorsan emlékeztet titeket. Illetve néha frissítsétek fel az agyatokban az eddigi meséket.
Amit alapvetően tenni kellett volna, hogy leszarjátok, vagy próbáljátok nem túl komolyan venni, esetleg amikor belekezdenek a hülyeségbe, témaváltásra törekedtek. Sajna ti azt az utat választottátok, ami az adott helyzetben könnyebbnek tűnt, de igazából nem az.
Tudom, hogy nem könnyebb ez az út, de már lelkileg teljesen kicsináltak. A hazautazások letagadásával is van egy olyan nagy gond, hogy volt, amikor a párom egyik rokona szembe jött velünk és kiderült, hogy otthon voltunk.
Amikor az ember folyamatosan gyomorgörccsel megy el valakikhez és ott állandóan cseszegetik, nem tudom, mi lehetne még a megoldás. Mert ha visszaszólunk, a párom apja ellenünk uszítja az egész családot, akikkel ő végképp nem akar haragot tartani.
válasza:+1 anyukádék véleménye mellett, és +1 a párocskád töknövesztése mellett ;)
Bár szerintem nem helytelen, hanem puszta ostobaság amit csináltok.
Egyrészt nem kell mindet az orrukra kötni, másrészt nem kell velük kapcsolatot tartani, harmadrészt mindenképpen még gyerek előtt gyakorolgassátok a köszönjük a tanácsod, de mi ezt másképp -látjuk jónak/-csináljuk/-szeretnénk/stb...
válasza: válasza:1. Ne gondold, hogy az állandó hazudozás és a lebukástól való félelem kevesebb stresszel jár.
2. Mi a fenének mentek hozzájuk, ha úgy bánnak veletek, mint a lábtörlővel. Tartsatok néhány hónap szünetet, aztán remélhetőleg észreveszik magukat.
3. Ezt a csatát egyszer meg kell vívni, és még gyerekvállalás előtt lenne célszerű. Ha most nem megy, később sem fog, szóval ne szúrjatok ki szegény gyerekkel.
4.Ha olyan a rokonság, hogy ellenetek lehet uszítani bármivel is, (nem kíváncsiak a ti álláspontotokra, belep.fáznak az életetekbe...stb), akkor inkább örüljetek, hogy megszabadultok ettől az egész bandától.
Minden előttem szólóval és a szüleiddel értek egyet. Ha tényleg felnőttnek érzitek magatokat, akkor ideje úgy is viselkedni, tehát kiállni a véleményetek mellett, és nem hagyni, hogy sértegessenek, beleszóljanak az életetekbe.
A párod vagy megtanul kiállni magáért a családjával szemben, vagy sok jó ne remélj a következő évtizedekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!