Hogyan, mit segítsünk anyósnak?
Anyósom 63 éves, egyedül él, mióta megszületett a fiúnk, addig a párom (már férjem) otthon lakott vele.
A babát oda nem vihettük se hely nem volt, se körülmény, mert anyós napi 2.5-3(!!!!)doboz cigit szív a lakásban, anélkül hogy ablakot nyitna. Felajánlottuk neki eladom énis a lakásom, ök is (férjem, anyós 50-50%) és vegyünk egy olyat ahol mindenki elférne kényelmesen, bár tudtam nem lenne jó vele élni, a férjem miatt belementem volna.
Akkor kijelentette, hogy ö marad a lakásban, egyedül akar lenni, nyugiban, ö már nem akar alkalmazkodni.
Ok. Elfogadtuk. Férjem hozzám költözött meglett a baba, anyós 2 hónapra rá nyugdijba ment a gyülölt munkahelyröl, 5 ève ezt váta, minden héten elmondta, bárcsak nyugdíjas lehetne.
Na azóta hanyatlik az állapota folyamatosan.
Nem eszik, nem takarított 2 éve(!), nem szellöztet hetekig, nem mosogat, büdös, sebes a bőre, akadozik a beszéde, esik kel, nem tud átjönni se sokszor hetekig, mert " nem bírja rávenni magát".
Mi hozzá nem mehetünk, már a férjemet se engedi már a lakásba, mert "szégyelli" az állapotokat.
De tenni ellene nem tesz semmit.
Segítséget nem fogad el. Beszélni róla nem hajlandó.
Orvoshoz menni nem akar, "majd megoldja" azt mondja, de 2 éve csak nő körülötte a sz@r.
Nem tudom mit tehetnénk vele.
Ötlet?
válasza:Már a férjem ott tart, hogy tiltsuk el az unokától, míg össze nem szedi magát.
Nagyon sokat veszekszik már vele, nagyon bántja, ès már dühíti is az anyja viselkedése, vagy állapota, vagy nem is tudom minek hívjam? :(
Én félek vele drasztikus lenni, félek, hogy még mélyebbre taszítja ezekkel, és ha valami baj történik vele (volt hogy véletlenül összecserélte a köhögéscsillapítót a vérnyomás gyógyszerrel, orvost kellett hozzá hívni, plusz eszi a xanaxot, mert "pánikol" meg ideges) sose bocsájtja meg magának :(
válasza: válasza:Az elmondottak alapján ez már komolyan egészséget veszélyeztető állapot. Pszichésen is lehet sérült és akár még cukorbeteg is, ha nem eszik, elesik, sebes stb.
Ha normális a háziorvosa, őt kell megkeresni, ha látja, hogy önellátásra képtelen, akkor kórházba is utalhatja (más kérdés, hogy ha az anyósod haza akar jönni, akkor ott sem szokták erősen tartóztatni, de hátha...)- lehet az egy belgyógyászat is, de addig 1 hét alatt rendbe lehetne vágni a lakását stb., talán kapna valamilyen gyógyszert, infúziót.
A másik, amit a háziorvos megtehet: háziápolási szolgálatot rendel neki (ez TB alapú) vagy felveszi a kapcsolatot a településen a szociális gondozókkal (házi gondozói szolgálat, akik napi 1* visznek meleg ételt, ha szükséges, segít bevásárolni, környezetében rendet tenni, beadja a gyógyszert, injekciót stb.)- ez nincs ingyen, a nyugdíja kb. 25%-a, étkezéssel együtt talán 30%-a és megvan, hogy naponta mennyit vannak nála (pl. 1-2 óra).
A harmadik, ami még eszembe jut, ennek egy light változata az ún. jelzőrendszeres házi segítségnyújtás- mama kap egy karkötőt jeladóval- ha rosszul van, elesik, összetöri magát, akkor tud vele riasztani, segítséget kérni és esetkocsi megy x időn belül- a nagy gondokat megoldani nem fogja, de legalább szakszerű segítséghez jut, mielőtt elvérzik, kihűl vagy elgyengül egy szerencsétlen esés után.
Nem az a baj, hogy nem tudja ellátni magát, hanem hogy nem akarja. Mert hogy "majd"...
Mindent majd. És mivel mindent halogat, egyre tornyosul a teendő, és rápánikol, hogy úristenmostmilesz... és inkább nem csinál semmit, mert már mindegy.
A háziorvossal beszélni fog a férjem, még egy próbqt tesz, hogy menjenek el együtt, ha nem akkor nélküle is elmegyünk tanácsot kérni.
válasza:Abból amit leírtál, az látszik, hogy anyósod már akkor sem volt jó állapotban, amikor dolgozott, hiszen nem szerette. Ettől függetlenül volt miért felkelnie reggel, volt célja, nem lehetett igénytelen.
Aztán elköltözött a fia tőle, aki talán az egyetlen jó dolgot jelentette az életében. Nyugdíjasként nem élvezi a szabadságát, nincsenek céljai, nincs öröme, nem tud szembenézni azzal, ahogy elszaladt az élete.
Most hogy jó idő van, megpróbálhatnátok Ti elvinni hozzá a környékbeli parkba a babát, hogy láthassa az unokáját. Szüksége lenne rá, hogy erősítsétek, hogy szükség van rá, fontos a segítsége. A nagymama nagyon fontos a család életében, sok mindent megkönnyít. Az én anyukám órákig kibírja cigi nélkül, amikor az unokahugimra vigyáz.
Mivel a nagymama begubózott, teljesen bezárt, próbáljátok biztosítani arról, hogy nagyon szeretnétek, ha részt venne a pici életében.
Amikor sikerült ezt megértenie, utána hoznám fel, hogy fontos lenne, hogy a személyes higiéniájára is figyelne, a baba érdekében. Egy idő után, ha még mindig nem takarít, felajánlhatnátok a segítséget, csak mert milyen jó lenne, ha ti is mehetnétek hozzá.
Azért írom ezt, mert az én családomban is volt ilyen helyzet, amit vissza tudtunk fordítani. Ott a családtagnak lett kutyusa, cicusa, akikről tudott gondoskodni, akik miatt fel kellett kelni, eldumcsizott velük. Az is fontos, hogy minden nap beszéljetek vele telefonon, kapjon képeket a babáról, hogy vissza tudjátok nyitni őt az élet felé.
Ettől függetlenül mindenképpen beszéljetek szakemberrel, de neki most könnyebb nem beszélni a problémájáról, mint szembenézni vele, így ha célt kap az élete és érzi, hogy szükség van rá, akkor képes lesz változtatni.
válasza:fiatal ahoz hogy 2 év alatt így leépüljön
vagy te túlzod el vagy ő
válasza: válasza:"egyedül él, mióta megszületett a fiúnk, addig a párom (már férjem) otthon lakott vele."
WTF?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!