Hogyan mondjuk meg anyósnak, hogy a második gyermekünk születésénél nem tartunk igényt a "segítségére"?

"Miért nem kértem meg erre vagy arra? Sajnos igen önálló típus vagyok, s nagyon nehezemre esett/esik, ugyanakkor nem értettem, hogy magától értetődő dolgokra miért kellene kérnem, miért nem törekszik ő is egy kicsit?"

Én is voltam ilyen családban ahol nem kértek, hanem elvártak, majd puffogtak hogy megcsinálhattad volna ezt is meg azt is. Vannak emberek akiktől kérni kell.

Miért nem törekszik? Neked jönne jól az ő segítsége. Még akkor is ha a kicsi körül forog minden.

Nagyon egyszerűen. Megmondod, hogy köszönöd az első gyereknél, tapasztalatlanságodban nyújtott lelki támogatását, most már van rutinod, úgy érzed, megbirkózol önállóan is a feladattal. Apának jár külön szabadság (5 nap, ha jól emlékszem), ő elintézi az adminisztratív teendőket, a többit meg tudjátok oldani, úgyhogy nem fogjátok terhelni. Majd szóltok, mikor lehet jönni látogatóba, 1-2 órára.

Kedvesen, mosolyogva, de határozottan, kész tényeket közölve. Nincs kérdés vagy feltételes mód!

Szia, én elengedném a fülem mellett és húznám az időt...ha "terveznie" kell a szabadságát, akkor úgysem tud hirtelen kivenni egy hetet...

de én súlyosan konfliktuskerülő vagyok, úgyhogy tuti van jobb megoldás is :-) nekem ez vált be.

Az 1-es válaszolóval egyetértek, ha én segítek valakinek, én is abban segítek, amire ő kér meg, esetleg úgy, hogy megkérdezem, miben segíthetek. Nem a saját szakállamra kezdek dolgozgatni, mert lehet, nem úgy fogom csinálni, ahogy elképzelték.

De azt is megértem, hogy nincs kedved még az anyóst is vendégül látni, mikor jön a baba.

Meg kell mondani neki, hogy köszönitek, de ne fáradjon, nem kell segítenie, már tapasztaltak vagytok, meg tudjátok oldani egyedül is.

Nekem anyósom és anyukám is nagy segítség volt az első gyereknél az első 2 hétben. Ennek ellenére a másodiknál megköszöntük a felajánlást, de mondtuk hogy most már egyedül is fogunk boldogulni, nem vagyunk már olyan tapasztalatlanok.

Ne beszéljetek mellé, ne keressetek kifogásokat, mondjátok meg egyértelműen és őszintén hogy most nem lesz szükségetek segítségre.

A szabadság meg tényleg elég vicces, nyilván nem tudod előre mikor születik a baba. De ez első babánál hogy volt?

Szerintem mondd meg, hogy most már látod, hogy egyedül is fogsz boldogulni, ne vegyen ki szabit ezért. Meg most már sokan is lennétek.

Az viszont igaz, hogy ha már ott volt, akkor befoghattad volna. Nem kellett volna várni, hogy magától csinál-e valamit. Azért más háztartásában nehezebb meglátni, hogy mit is kéne csinálni, mint a sajátban. De persze lehet, hogy nem is akart semmit se csinálni :) Akkor viszont már csak azért is befogtam volna. :)