Én vagyok a hibás, amiért megjegyzést tettem erre?
A férjemnek a hétvégén volt a születésnapja. Mivel az édesanyja is nagy főzős, megbeszéltük, hogy felosztjuk a szerepeket: ő készíti a süteményt, én pedig a többit. előételt, levest, másodikat.
Vasárnap reggel megjelent nálunk a férjem édesanyja, és hozott magával mindent. Nem csak a tortát, hanem a többi ételt is, és azt mondta, hogy hagyjam abba amit főzök épp, ő már elkészített mindent, és szó szerint kitessékelt a konyhából.
Apósom szerint nem tetszett neki a menü, amit terveztem, ezért magánakciózott.
Végül is az ő ételeit tálaltam fel, de utána négyszemközt mondtam neki, hogy: Mama, nem ez volt megbeszélve, én is készültem, szerettem volna meglepni a férjemet.
Ő meg erre, hogy az ő fia, jobban tudja, mit szeret, és joga van hozzá, hogy ha megszülte, akkor főzzön neki a születésnapján...
Nem tudtam mit mondani. Azóta sértődés van, ma felhívta a férjemet, és állandóan csípős megjegyzéseket tett, hogy majd ha húsvétkor megyünk, akkor talán azt se fogom megengedni, hogy készüljön a családnak? Ilyesmik... Mit tegyek? Pénteken délután vinnénk át az unokáját, de egyszerűen nincs hangulatom átmenni. Férjem szerint túlreagálom. Szerintetek? 32/N
válasza: válasza:Szegény férj.
A mamát is jó lenne meghallgatni, láttam már pont olyan helyzetet, hogy az anyukám azt mondta, hogy durván kitessékelték valahonnan, pedig csak a szobában leültették hogy ne dolgozz, ülj le, pihenj, majd én mosogatok. Még egy pohár italt is kapott, mégis úgy mesélte mindenkinek, hogy durván kitessékelték a konyhából.
Végülis reggel jött, hogy még ne kezdj el dolgozni. Én örültem volna, hasonló helyzetben, de az én vagyok, aki évekig nem tudtam rájönni, hogyan kéne csinálni úgy néhány kedvenc ételt, mint az anyós szokta.
Az is biztos, hogy a születésnap leginkább az anya-gyereke közös napja, teljesen logikusan. Mindenki más csak plusz jó dolog.
Arról a napról szól, amikor a gyerek megszületett, azaz az anyja megszülte, 9 hónap aggodalom, várakozás, álmodozás után, és végre megbizonyosodhatott róla az anya, hogy hálaisten, minden kis ujja megvan, nyitogatja a szemét is, és vörös a haja, mint az apjának, mozog, rugdal rendesen. Ordít; jól van. Elő lehet venni a fényképeket, hogy ilyen voltál, édes fiam-lányom. Gyönyörű.
Vagy úgy megijedtem, édes gyerekem, mert nem sírtám, hiába paskolt a szülésznő, állandóan le kellett szívni a nyákot a torkodról.
Erre emlékezünk a "születés"-nappal, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!