Hogyan győzzem meg az anyósom, hogy tényleg nem mindig más a hibás?
Párommal 5 éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk, csak hát az anyukájával vannak mindig gondok. Nincs harag köztünk, ami általában történik vele/velünk meg szoktuk beszélni.
De a helyzet az, hogy anyósom állítása szerint folyton megszívta a pasikkal. A párom apukája (kb 20 éve már volt férje) "állítólag" megállás nélkül csalta, sokat tűrt, szenvedett és aztán elváltak. Én ennek a verzióját a páromtól és apósomtól úgy hallottam, hogy anyós folyton kombinált... Mindenkit meggyanusított, a rokonoktól kezdve mindenkit, vkivel annyira összeveszett a családból, hogy azóta se tartják a kapcsolatot, pedig közeli rokon volt, és semmi nem történt. Azért csalta após nagy ritkán, mert már nem bírta a sok hülyeségét elviselni, még ivott is rendesen. Apósommal semmi baj nincs, imádom, neki vagy 10 éve van párja és érdekes soha nem csalta meg,tök jól elvannak.
De anyós "pasiügyei"... az minket idáig a párommal teljesen kikészített. Amióta együtt vagyunk csak azt láttuk, hogy csak jönnek-mennek a pasik a házban. Mindegyikhez odaköltözött, mi meg ugye magunkra maradtunk, tök jó volt. De pár hónap után mindig azzal költözött haza, hogy már megint tönkrement idegileg, hogy őt mindig bántják a pasik, nincs szerencséje sose... és az Istenért nem tudtuk neki megmagyarázni, hogy rosszul látja, próbáljon arra is gondolni, hogy nem mindig a másiknak van igaza... Nekünk semmi bajunk nem volt soha egyetlennel 1-el se. Mindegyik normális volt, meg ki is jöttünk velük.
Aki most van neki lassan 1 éve, őrá már régóta vágyott, végre együtt vannak, de ez se jó, mert 1. egy munkahelyen dolgoznak 2. sok a sz_rkavarás körülöttük, anyósomat akarják állítólag kiidegelni, és a párja nem állítja le őket, pedig ő annyira szenved... Megmondom, hogy az én munkahelyemen is örökké megy a kavarás, a bunkóskodás és érdekes engem nem érdekel, majd megunják. És hiába adjuk anyósnak is ezt a tanácsot, ő azzal van elfoglalva, hogy a pasi tegyen rendet, mert fogja magát és eljön... Egyszerűen nem tudunk vele beszélni, annyira kombinál, mindig más a hibás, ő sose, ő mindent megtett... Azt is megjegyzem, hogy anyós betegesen féltékeny. Csak a saját igazát hajtja. Nem avatkoztunk bele a dolgaiba, de ő minket mindenbe beavaott.
Most megint ott tartunk, hogy lehet költözik haza. De könyörgöm ezt nem lehet mindig csinálni. Mi se merünk így semmit tervezni, megint századszorra költözik haza, megint nem lesz saját életünk. Hülyeség volna nekünk albérletbe menni, mert nagy a ház, egyedül ő nem tartaná fenn, jönne hozzánk, hogy segítsünk neki, hiába a páromé (is) a ház, rengeteg pénz öltünk bele,nem hagyná a párom veszni hagyni. De az biztos, hogy én nem akarok anyóssal élni többet. Elmúltunk már annyi idősek, hogy kettesben (majd később persze a gyerekünkkel) szertnénk élni, nem vele, mert én nem tudok anyóssal együtt élni, és a párom se. Elég volt! Mindig volt vita napi szinten a párommal miatta vagy miattam és ezt sem akarjuk.
Párom is így gondolja és érzi, ha megint visszajön abból óriási veszekedések lesznek. Tudom, hogy költözni kéne akkor, de tanácstalan vagyok.
Anyósod pasiügyei őrá tartoznak, megváltozni valószínűleg már nem fog, ha segíteni akartok neki, küldjétek el egy önismereti tréningre, ha hajlandó rá.
A ház az övé is, akkor költözik haza, amikor akar, ne akarjátok összehozni valakivel csak azért, hogy ti kettesben lehessetek ott, ami az ő otthona is.
Ha nagy a ház és nem akartok vele lakni, beszéljétek meg vele, hogy eladjátok közösen, és vesztek két kisebb lakást/házat. Nyilván jó árat kapnátok érte, ha sokat költöttetek rá.
Ami a régi történéseket illeti, bár érdemben semmi köze a lakáshelyzet megoldásához: nem fogadnám szentírásként az após visszaemlékezéseit sem. Lehet, hogy most jó fejnek tűnik, de nem ismerted akkoriban, amikor ivott és nőzött. Tudod, egy férfi sem azért teszi ezt, mert egy állhatatlan, gerinctelen p.cs, hanem a felesége hülyeségei, esetleg a politikai helyzet vagy a napkitörések miatt...:-)
Szerintem nem lenne hajlandó rá... Még minket nézne hülyének, hogy mi mit képzelünk róla. Igen, semmi jogunk kitenni vagy bárkivel összehozni, mert ez eszünkbe se jutott. Az ő háza, azt csinál, amit akar, de ha már mi is kivesszük a részünk, akkor nehogy már csak ő számít mi meg nem...
Soha nem akarnánk neki rosszat, csak tudom milyen vele élni, és igenis elhiszem após és a párom "emlékeit", mert ezt a gyerekkori barátok is megerősítették. Rengeteget voltak itt gyerekkorukban és ők is sokszor tanúi voltak a dolgoknak, de nagyrészét a párom mesélte el. Ő miért hazudna nekem, meg a többiek is? Meg, mint írtam, tudom milyen anyóssal élni. Azt is írtam, hogy természetesen nem avatkozunk bele az életébe és eddig se avatkoztunk, de ő nekünk elmondja mi bántja, mik a gondjai stb... és persze nem fogunk örökké helyeselni, direkt azért, hogy vegye egy kicsit észre magát. Én is azért ha vmit nem úgy gondolok, ha túlzok, bármi... nekem is mindenki (még anyós is) megmondja, hogy na nem úgy van, gondolkozz egy kicsit, mérlegelj, én meggondolom és ha igazuk van BELÁTOM. Szóval én tudok mérlegelni és máshogy dönteni és nem csak a saját igazam hajtogatni. Épp ezért nem értem meg, hogy ő miért tud így tenni? Pedig mindig úgy láttuk, hogy az összes pasinak volt 1-2 hibája, de nem olyanok, hogy ne tudna változtatni,nem olyan, hogy utáljuk érte. Volt olyan példa, hogy a pasi majdnem hogy a csillagokat is lehozta volna az égről anyósért, de az se volt jó, mert az is tuti csalja... Ugyan mááááár...
Szia, 1-eske vagyok:-) Nézd, azt gondolsz a régi történésekről, amit akarsz, ez nem változtat semmit a jelenlegi problémán. Nem hiszem, hogy tudnátok anyós gondolkodásán változtatni, ha eddig nem sikerült, már nincs sok remény. Azért írtam, hogy adjátok el a házat, (vagy vásároljátok ki anyós részét, ha belemegy és megtehetitek), mert úgy értelmeztem, hogy a legnagyobb gond az együttlakás, arra pedig ezt látom legjobb megoldásnak.
Ha zavar, hogy mindent elmond neked, a saját lakásodban élve könnyebben leállíthatod. Azért ne felejtsd el, hogy ő a párod édesanyja, akármit is mond, szeretik egymást. Anyósod egyébként szerintem tényleg szenved, méghozzá saját magától...gondold meg, milyen szörnyű lehet így élni, hogy képtelen tartós kapcsolatot kialakítani. Biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan csinálja, ez inkább személyiségzavar, amit tényleg pszichológus tudna kezelni.
Oké, elhisszük, hogy szenved, de ő egy érett nő, nagyon sok mindent megélt már az életbe. Épp ezért nem fér a fejünkbe, hogy ennyi idős létére miért nem tud reálisan gondolkodni? Sajnálom, hogy mindig így jár, de szerintem tényleg nem ártana elgondolkoznia, és tényleg az a baj, hogy ránk nem hallgat, se senkire, de ha ő akar okoskodni vagy tanácsot adni, akkor ő az igazi "phszichológus", az Atya Úristen...
Max a jósnőhöz elmegy, de dilidoktorhoz nem hiszem.
Úgy hogy nyilván nektek lesz igazatok, nem tudunk tenni semmit... Majd mi őrülünk meg tőle... Akkor majd 3-asba járunk a dokihoz. :D :D :D
Kedves kérdező, sok dolog van, amit az idő old meg, az idő adja meg a választ.
Elhisszük, hogy nehéz az anyóssal, kaptál megoldási lehetőségeket, élj velük, a rinyálás nem visz előbbre.
25-30 év múlva te is érett nő leszel, egy olyan (volt?) férjjel, akinek az apamintája alapján jogos az ivás és a félrekefélés, ha bosszantja a felesége. Esélyes, hogy lesz menyed, aki nem óhajt veled együtt élni a házadban, és itt kérdezősködik, hogyan győzzön meg téged, hogy hülye vagy.
Akkor megkapod a választ:-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!