Teljesen kikészültem, mit tegyek?

Emiatt nehogy elvetesd a babát? Akarod egyáltalán? Már ha ilyen felmerült benned...

Igaza van a többieknek, ne csak fenyegetőzz, mert annak nincs foganatja, hanem ténylegesen költözz haza. Gondolom a szüleid segítenek majd, és ha még olyan időben vagy, hogy el lehet vetetni a babát, akkor addig keress valami könnyű munkát, hogy legyen valami munkaviszonyod a későbbiek miatt.

Mégis milyen férfi az olyan, aki nem áll ki a családja mellett?

Azt már sokan írták, hogy menekülj, de ez sem mindig megoldás.

A másik véglet, hogy egyszerűen eldöntöd, hogy nem hagyod magad terrorizálni, sőt innentől felveszed a kesztyűt.

Mindegy, mit csinál anyósod, az legyen sza.r. A kaja, a takarítás, minden.

Te pihenj sokat, a legjobb ha van valami orvos is, aki ezt javasolja, pl. menj el dokihoz, hogy görcsölgetsz, sok a stressz, félted a babát. Fogsz róla papírt kapni, hogy kímélet, pihenés...

Innentől ezt lengetheted, a mama meg takarítson. Ha pampog, akkor nyugodtan mondd meg, hogy akármit csináltál eddig, az sose volt jó, akkor innentől figyelsz és tanulsz. Lehet nekiugrani a takarításnak!

Ne legyél otthon sokat. Sétálj, nézegesd a kirakatokat, ismerkedj babát váró anyukákkal a neten (a környékről), találkozz velük, barátkozz.

Amikor hazaérsz, nyugodt lelkiismerettel csattogj végig sáros cipővel a fél házon, és ha a párod hazajön, és pampog, akkor nyugodtan nézz rá ártatlanul, hogy neked pihenni kell, és esetleg az anyukája is csinálhatna már valamit.

Ha főz, és nem figyel, egy jó kanál sót vagy borsot még beletehetsz a kajákba. Csak megy vécére a vénasszony...

Ott keseríted meg az életét, ahol tudod.

Mit tud tenni? Panaszkodik a fiának?

Akkor ártatlanul pillogsz, hogy de látod, megint ő kezdte, ki akar innen utálni, pedig te mindent megteszel...

Mocsok, aljas, szemét dolog, de pont úgy nem tudja a párod, te mit csinálsz, mikor nincs otthon, mint ahogy azt se tudja, mit csinál a kedves anyukája.

Mikor kellőképpen kikészül, akkor néha mosolyogva mondd el neki, hogy látja, kedves anyós, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Te sokáig próbáltál békességben élni vele, de ha neki ellenség kellett, akkor megkapta. De ha úgy gondolja, hogy tud normálisan is szólni az unokája anyjához, akkor jelezze.

1. Fogod a bőröndödet, összecsomagolsz, és hazajössz.

2. Megmondod a párodnak, hogy amíg az anyja ott lakik, te nem teszed be a lábadat a lakásába.

Semmi értelme, hogy próbálja az anyját békítgetni, úgysem tudja. Ha féltékeny és utál, akkor ez így is fog maradni, és addig fog marni, amíg rámegy az idegrendszered.

Csomagolj, és gyere haza, legalább kiderül, hogy mennyire számítasz a párodnak. Ha fontosak vagytok neki, akkor egy kicsit messzebb költözteti anyucit.

Vedd fel telefonnal több óra hosszan, miket mond anyós.

Aztán játszd le a párodnak, és közöld, hogy nem tudsz ebben élni és gyereket nevelni.

Én nem tudom, anyós milyen állapotban van, de a 70 feletti rokonaim simán szaladgálnak, ha ő meg nem, mehetne otthonba. Talán nem kéne az időseket annyira tisztelni, hogy miatta azon gondolkodsz, hogy elveteted a saját gyereked.

"30 eves a parom ugy volt /voltunk vele ha jon a baba akkor jon "

Aki ennyire primitív, hülye, fogyatékos, hogy szántszándékkal gyereket vállal úgy, hogy 1 kereső van 3 emberre egy idegen országban, ráadásul úgy, hogy a lakhatási/családbeli viszonyok sem megfelelőek (hiszen nem jöttök ki az anyósoddal) az meg is érdemli a sorsát.

Nem sajnállak egy csöppet sem, magadnak csináltad a bajt!