Mit tegyek, lesajnálnak mert programozó vagyok?
Párom (sőt lehet hamarosan feleségem) szülei nagyon rendes emberek, jól kijövök velük, szeretnek is engem, egyetlen egy probléma van csak velük. Mióta megtudták, hogy programozóként dolgozom (ráadásul egy neves cégnél, meglehetősen jó fizetésért), elkezdtek lesajnálni. Félreértés ne essék, nem lenézni, hanem lesajnálni, Tehát ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy kedvesek velem, csak mindig mondogatják, hogy úgy sajnálnak, hogy egésznap ülnöm kell és a képernyőt bámulnom.
Már nem azért, de manapság az irodai munkál 80%-a képernyőbámulás. Sőt a fiatalok is egésznap a Facebook képernyőjét lesik, szóval ne csináljunk már úgy, mintha egyedül a programozók bámulnák egésznap a monitort. Meg én tényleg szeretem csinálni, ez álmaim munkája.
Ront még a helyzeten, hogy párom és a családja (apukája és a két bátyja, de párom is) nagyon-nagyon gyakorlatorientált, műszaki emberek. Amolyan ezermesterek, akik mindent megszerelnek, megjavítanak. Akiknek a hobbija, hogy hétvégente ezt-azt javítanak.
Én viszont irtózom az ilyesmitől, és nincs is hozzá semmi érzékem. Utálom és untat. Úgyhogy szégyen nem szégyen, férfi létemre nem tudok zárat felszerelni, polcot felfúrni, szöget beverni a falba, és a többi otthoni barkácsdolog. Egyszerűen nem érdekelt, régebben a szüleim csinálták az ilyesmit, most meg a párom. Ő például imádja. Elvileg úgyis egyenjogúság van a nemek között, szóval ha ő ért hozzá és szereti is, akkor úgy vagyok vele, hogy csinálja meg ő. Én például sütni/főzni szeretek, úgyhogy amíg ő fúr/farag, addig én sütök,főzök. Ez most nem hangzik túl férfiasan, de őszintén szólva lesz*rom a hagyományos modelt, hogy a férfi fát vág, az asszony meg főz.
Lényeg a lényeg, hogy párom családjának az a fixa ideája, hogy azért lettem programozó, mert nem értek a műszaki/gyakorlati dolgokhoz. Mivel jól keresek, és jól is állunk anyagilag (saját ház, autó, megtakarítás), kitalálták, hogy mostmár anyagilag biztonságban vagyunk, úgyhogy nem kell továbbra is azzal kínoznom magam, hogy napi 8 órában a képernyőt bámulom, majd ők kitanítanak, és akkor beszállhatok a családi cégükbe. Tudni kell, hogy a családi cég az ilyen szerelő kisvállalkozás, víz, villany, fűtés stb. Van megrendelés, úgyhogy elkéne még egy ember.
De ezt tényleg teljesen jószándékúan vetették fel. Most erre mit lehet reagálni? Szeretem a munkám, jó vagyok benne, jól fizet, a műszaki dolgokhoz meg 0 érzésem van. Jóban vagyunk, nem akarom elrontani a viszonyt, de hiába reagáltam rá nagyon-nagyon udvariasan, nem akarják megérteni.
Elkezdtek győzködni, hogy de náluk is jól tudnék keresni, meg az mindennél többet ér, hogy mozoghatok, emberekkel találkozhatom, fizikai munkát végezhetek stb., és nem kell egésznap a képernyőt bámulnom.
Komolyan, sokszor már azon vagyok, hogy a képükbe ordítom, hogy b****meg, én szeretem bámulni azt a ki****** képernyőt!!!
Valakinek valami ötlet, hogy hogyan lehet a berögződött viselkedésüket megváltoztatni?
válasza: válasza:"rendszerint kevésbé intelligensek (abból kiindulva, h manapság már sokkal fejlettebb az oktatás mint mondjuk a kommunizmusban)"
:D Ellentétben veled ugye, aki megkérdezi, hogy a programozóként dolgozó kérdezőtől, hogy elmúlt-e 16 éves :D
Az oktatás színvonalát meg inkább hagyjuk. Főleg a magyarét.
Európában 2012-ben utolsóként végeztek a PISA teszten a magyar diákok, és az eredmény az évek alatt folyamatosan romlik. (Bár már nem igen tud hova :))
válasza:#12: Nem igazán vagy tisztában az intelligencia szó jelentésével.
" a nyugdíjasok miről beszélnek"
Ez egy dolog. Ha igazán épületes színvonalú beszélgetést akarsz hallani, akkor ne a közértbe menj, hanem egy szórakozóhelyre.
Csak megjegyzem, egy rokonom 70 évesen is matekot tanított egyetemen heti 2x 2 éve, de otthon még mindig oktat.
Nagyfokú intelligenciára vall a végtelen módon való általánosítás és az alap nélküli felsőbbségi tudat.
válasza:Nagyon kedves, de engem ezek a dolgok egyáltalán nem érdekelnek, soha nem is érdekeltek, és mivel pofátlanul sokat keresek, nincs is szükségem ilyesmire, megfizetek valakit aki megcsinálja. Tulajdonképpen jobban is járok, mert több pénzt keresek a munkámmal addig amíg a jobbágy dolgozik, mint amennyit kér érte.
Amennyiben nem keresel annyit, hogy ezt megengedd magadnak, akkor viszont tetszik, nem tetszik, szükség lesz rá, hogy egy kis műszaki érzéket verj a fejedbe, mert akármennyire is haladó és liberális az ember, egy nőnek azért pár év után krvára elege lesz abból, hogy a férje lófäszhoz se ért, amivel ő otthon is menne valamire, csak olyan dolgokat tud megcsinálni, amit ő, a nő is képes megcsinálni és mégcsak nem is keres annyit, hogy megfizesse, hogy valaki megcsinálja helyette. Akkor egyáltalán minek is van ez a férfi? Mindenhez szakembert kell hívni, de nem keres annyit + nélküle kevesebb meló lenne otthon (kaja, szennyes ruha stb.) és olcsóbb is lenne az élet... hmmm.
válasza:Én is programozó vagyok, én szerencsére ezzel a problémával még nem találkoztam :) szerintem úgy magyarázd el nekik a dolgot, hogy ők is értsék...
Ami nekik monitor bámulás az neked sokkal több!
Mond meg, hogy te szeretsz 0-ról szellemi terméket előállítani, szellemi munkát végezni. Amikor ők összeraknak egy szekrényt, vagy egy ház elektromos hálózatát kiépítik akkor érzik azt a sikert, amit te, mikor létrehozol egy alkalmazást. Például a bank rendszereket is programozni kell és mennyire hasznos, szóval elég fontos a munkád és élvezed csinálni.
Az ő szemléletükből kell példát hoznod, hogy megértsék mit érzel amikor dolgozol :)
22F
válasza:Szóval az anyósnak/apósnak az okoz "problémát" (persze nem lesajnálásból), hogy a lányuknak egy normális, jóravaló, dolgozni tudó és akaró barátja van, aki nem linkeskedik, hanem szereti, amit csinál, meg is becsülik a cégnél, jó a keresete és az egzisztenciája, satöbbi.
Sosem gondoltam, hogy ez is lehet "probléma".
"Komolyan, sokszor már azon vagyok, hogy a képükbe ordítom, hogy b****meg, én szeretem bámulni azt a ki****** képernyőt!!!" - én is azt javaslom, hogy a csillagozott részek nélkül ezt így mondd el, plusz tedd hozzá, hogy köszönöd, de részedről lezártnak tekinted az erről szóló meddő beszélgetéseket.
válasza:"Én viszont irtózom az ilyesmitől, és nincs is hozzá semmi érzékem. Utálom és untat."
"majd ők kitanítanak, és akkor beszállhatok a családi cégükbe."
Ez aztán a "gyakorlatias gondolkodás" az anyós/após részéről. Csináld azt, amit nem szeretsz és nem is vagy jó benne. A lényeg, hogy nekik dolgozz, aztán így a "zsebükbe" kerülsz, és majd függhetsz tőlük. Hát ezt nem igazán tartom jó ötletnek.
Maradj annál, amit szeretsz, amiben jó vagy és maradj anyagilag is független tőlük.
válasza:"a képükbe ordítom, hogy b****meg, én szeretem bámulni azt a ki****** képernyőt!!! "
Szerintem is szimplán azt kellene hangsúlyoznod, hogy ez neked jó. Elmagyarázni hogy látod ők mennyire szeretik amit csinálnak, és te pont ugyanúgy vagy a saját munkáddal, jól fizet, jól érzed magad benne, kész.
Legutóbb olvastam egy animációval foglalkozó férfi interjúját, ő is mesélte, hogy amikor ezt elkezdte, még a többség csak "hóbortnak" meg "gyerekjátéknak" tartotta amit csinál, most meg szarásig van pénzzel.
válasza: válasza:28, 30: elképesztően szánalmasak vagytok, ahogy magyarázzátok a bizonyítványt.:D
Ha megbocsátjátok (de ha nem, akkor is így lesz), nem írok kisregényt, pontról pontra rámutatva, hol tévedtek. Csak csendben jelezném, hogy a habilitált egyetemi oktatók többsége is a 40-es, 50-es korosztályból került ki, távolabbra nem is megyek vissza, talán ennyiből is látszik, hogy a fensőbbséges általánosítás, pláne a busmanokkal összevetés milyen végtelen ostobaság. A PISA-teszt, amit itt már említettek, meglehetősen siralmas képet fest a generációtok készségeiről:
Attól egyikőtök se lesz intelLigensebb, hogy tud GTA-t vagy hasonló agyfényesítő játékot nyomni a számítógépen, a digitális lehetőségeket viszont nem tudjátok használni. Így aztán elég vicces az a kijelentés, hogy ti azért vagytok intellektuális előnyben, mert gépet használtok, ha pedig nektek a jelenlegi periódusotok a csúcs, akkor elég gyászos jövőnek nézünk elébe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!