Mit tegyek, lesajnálnak mert programozó vagyok?
Párom (sőt lehet hamarosan feleségem) szülei nagyon rendes emberek, jól kijövök velük, szeretnek is engem, egyetlen egy probléma van csak velük. Mióta megtudták, hogy programozóként dolgozom (ráadásul egy neves cégnél, meglehetősen jó fizetésért), elkezdtek lesajnálni. Félreértés ne essék, nem lenézni, hanem lesajnálni, Tehát ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy kedvesek velem, csak mindig mondogatják, hogy úgy sajnálnak, hogy egésznap ülnöm kell és a képernyőt bámulnom.
Már nem azért, de manapság az irodai munkál 80%-a képernyőbámulás. Sőt a fiatalok is egésznap a Facebook képernyőjét lesik, szóval ne csináljunk már úgy, mintha egyedül a programozók bámulnák egésznap a monitort. Meg én tényleg szeretem csinálni, ez álmaim munkája.
Ront még a helyzeten, hogy párom és a családja (apukája és a két bátyja, de párom is) nagyon-nagyon gyakorlatorientált, műszaki emberek. Amolyan ezermesterek, akik mindent megszerelnek, megjavítanak. Akiknek a hobbija, hogy hétvégente ezt-azt javítanak.
Én viszont irtózom az ilyesmitől, és nincs is hozzá semmi érzékem. Utálom és untat. Úgyhogy szégyen nem szégyen, férfi létemre nem tudok zárat felszerelni, polcot felfúrni, szöget beverni a falba, és a többi otthoni barkácsdolog. Egyszerűen nem érdekelt, régebben a szüleim csinálták az ilyesmit, most meg a párom. Ő például imádja. Elvileg úgyis egyenjogúság van a nemek között, szóval ha ő ért hozzá és szereti is, akkor úgy vagyok vele, hogy csinálja meg ő. Én például sütni/főzni szeretek, úgyhogy amíg ő fúr/farag, addig én sütök,főzök. Ez most nem hangzik túl férfiasan, de őszintén szólva lesz*rom a hagyományos modelt, hogy a férfi fát vág, az asszony meg főz.
Lényeg a lényeg, hogy párom családjának az a fixa ideája, hogy azért lettem programozó, mert nem értek a műszaki/gyakorlati dolgokhoz. Mivel jól keresek, és jól is állunk anyagilag (saját ház, autó, megtakarítás), kitalálták, hogy mostmár anyagilag biztonságban vagyunk, úgyhogy nem kell továbbra is azzal kínoznom magam, hogy napi 8 órában a képernyőt bámulom, majd ők kitanítanak, és akkor beszállhatok a családi cégükbe. Tudni kell, hogy a családi cég az ilyen szerelő kisvállalkozás, víz, villany, fűtés stb. Van megrendelés, úgyhogy elkéne még egy ember.
De ezt tényleg teljesen jószándékúan vetették fel. Most erre mit lehet reagálni? Szeretem a munkám, jó vagyok benne, jól fizet, a műszaki dolgokhoz meg 0 érzésem van. Jóban vagyunk, nem akarom elrontani a viszonyt, de hiába reagáltam rá nagyon-nagyon udvariasan, nem akarják megérteni.
Elkezdtek győzködni, hogy de náluk is jól tudnék keresni, meg az mindennél többet ér, hogy mozoghatok, emberekkel találkozhatom, fizikai munkát végezhetek stb., és nem kell egésznap a képernyőt bámulnom.
Komolyan, sokszor már azon vagyok, hogy a képükbe ordítom, hogy b****meg, én szeretem bámulni azt a ki****** képernyőt!!!
Valakinek valami ötlet, hogy hogyan lehet a berögződött viselkedésüket megváltoztatni?
válasza:" rendszerint kevésbé intelligensek (abból kiindulva, h manapság már sokkal fejlettebb az oktatás mint mondjuk a kommunizmusban)"
Basszus, percek óta ezen röhögök...Úgy tűnik, inkább lefelé tendál az oktatás színvonala, ha ilyen hülyéket generál.:D
Kedves kérdező, sose fogjátok megérteni egymást, mert teljesen eltérő a személyiségetek, a szemléletetek. Ennek nem sok köze van az intelligenciához.:-) Nem függtök tőlük semmiben, a feleségeddel remekül kiegészítitek egymást, bátran - és főleg határozottan - megmondhatod, hogy soha nem fogsz belépni a családi bizniszbe, mert szereted a munkádat. Ennyi és nem több, a férfi nem attól férfi, hogy fát vág vagy polcot rak fel tiplivel, csavarral, de attól igen (többek között:-)), hogy bárkivel szemben felvállalja saját magát, és egyértelműen, határozottan kiáll a véleménye mellett.
válasza:11: El tudnád mondani, hogy mit találtál ebben olyan viccesnek? Mert ez így csak süket duma.
Ha esetleg valamivel nem értesz egyet, azt meg kéne cáfolni. Tény, h manapság sokkal több gyerek részesül okatásban mint 40 éve. Az is tény, h a munkaerőpiacokon nagyobb az igény az intelligenciára, már egy targoncásnak is érettségi kell, míg a kommunizmus idején még rengeteg volt az írni olvasni se tudó ember, ellenben munkanélküliek száma közel 0%.
A népbutítás is erősebb volt mint mostanában, (bár ebből most sincs hiány) de talán manapság az internetnek meg a sajtószabadságnak köszönhetően az emberekben felmerül az igény a médiából kapott információ elemzésére feldolgozására, míg anno ilyen nem volt.
Ha meg a való életből kell példa menj le a sarki közértbe és hasonlítsd össze a nyugdíjasok miről beszélnek meg mondjuk egy veled korabeli átlag ember miről beszél. Illetve h a nyuggerek mennyire befolyásolhatóak (ez is ugye az intelligencia hányadosa).
válasza:Használnak bármilyen alkalmazást gépen? Pl. számlázóprogramot a vállalkozásukban? Akkor nyilván megértik, hogy azt is meg kell, hogy álmodja, tervezze, írja valaki. Olyan, mint az ő munkájuk, csak teljesen más. :)
Pici belátóképesség nem ártana, nem mindenki szereti ugyanazt a fajta munkát, uram bocsá' nem mindenkinek ugyanahhoz van tehetsége. Az a legjobb, ha mindenki kiteljesedhet abban, amit tud és kedvel, ők abban, te meg ebben.
válasza: válasza:Ez csak idióta kötözködés. Komolyan szerintem mondanád, hogy minimálbérét mondjuk autó javító műhelyben dolgozol akkor ajnároznának, hogy jajj Józsi annyira szerencsés vagy nagyon jó munkád van és a családod is el tudod tartani.
Figyelj, legközelebb ha lesajnálnak mert programozó vagy csináld meg ezt. Szarrá röhögném magam :D
válasza:Soha ne menj abba bele, hogy feladod a munkádat és ki vedd a részedet a családi vállalkozásban.Nem lehet tudni,hogy mit hoz a jövõ.A szellemi és a fizikai munkát össze sem lehet hasonlitani.
Te elégedett vagy azzal,amit elértél az életben, akkor a család is legyen elégedett azzal,amit õk elértek az életben, annyit te is megtehetsz,hogy viszont lesajnálod õket.
Nem mindenkinek hobbija a barkácsolás.
válasza:Ha jó fejlesztő vagy és beszélsz nyelveket is, akkor (nem tudom hány éve dolgozol) 5-10 év tapasztalattal már fél millió körül lehet kézhez kapni. Egy 25-6 éves kollégám most váltott céget és 600-at kap kézhez... Ezt megmondhatod nekik azon kívül, hogy te szereted ezt csinálni.
"Baromira kevered a dolgokat. A kérdező apósa max 60 körül lehet, akkor, amikor ő járt iskolába, rég nem volt már jellemző az analfabetizmus, elárulom, hogy az ő generációja lényegesen jobb pl. szövegértésben, mint a jelenlegi."
Tényleg nem volt jellemző az analfabetizmus, de most ide muszáj beleoffolnom. Nézd meg bármelyik hírportál facebook oldalán a kommentelőket. 90%-ban 50-60-70 évesek. Szörnyülködj a színvonalon. Nem hogy helyesen írni nem tudnak, de fogalmazni sem.
válasza:17-es, nem tisztem, hogy védjem a nyugdíjasokat, de én meg javaslom, hogy lépj be egy tini chatszobába, és szörnyülködj.:-)
Megesett, hogy ismerős 17 évestől kaptam egy SMS-t. Nem akartam hinni a szememnek, továbbküldtem a barátnőmnek, lásson ő is csodát...Azonnal felhívott, mert azt hitte, stroke-ot kaptam, ezért írtam neki ilyen zagyvalékot.:-)
Szóval hagyjuk már ezt, itt a gyk-n is találsz olyan hozzászólásokat tizenévestől 30-as korosztályig, elképesztő helyesírással (és ez még a kisebbik baj:-)), hogy csak forgatod a szemed. Nem véletlen, hogy ma már a szimpla magyar érettségi 60%-ban szövegértési feladatból áll, ha most, félálomban leülök, akkor is megírom minimum hármasra, a szintidő fele alatt.
Attól, hogy az ember a 80-as évek előtt született, nem lesz automatikusan hülye is, és a fordítottja sem igaz.
Elnézést az offért.:-)
Az én párom is programozó és ugyanez a helyzet, igazából senki sem érti igazán a család egyik oldaláról sem hogy mit is jelent valójában az hogy programozó. Az a legfőbb baj, hogy tényleg elképzelni sem tudják, mit csinál egész nap a gép előtt, miután ezek nem igazán kézzel fogható dolgok, főleg ha valaki back-end programozó.
Szerintem ne foglalkozz velük, légy büszke magadra, nem sokan mondhatják el, hogy ilyesmihez értenek. Tedd azt ami Téged boldoggá tesz.
válasza:Ez érdekes :D Ne foglalkozz velük, ennyi.
Ne akard a gondolkodásukat megváltoztatni, úgyse fog menni.
Én még csak nem is nagyon dolgozom most, mégis a monitort bámulom, ugyanúgy, mint programozó koromban. De azt hittem, a programozókat nem sajnálják az emberek... Engem se sajnált senki, pedig én még elég rosszul is kerestem (bár egy szalagmunkásnál jóval többet... egy idő után), viszont nagyon élveztem a dolgot.
A barkácsdolgot megértem, a párom is utálja, csak falat fúr, amit én nem. Ő is informatikus, csak nincs programozói diplomája, viszont számítógépes műszerész papírja igen, ő hardveres nagyon, villanyt is tud szerelni a sulija miatt (bár azt én suli nélkül csináltam otthon anno, nagyon alapfokon), de barkácsolni azt nem. Ez ilyen, nem függenek össze. Én nagyon szerettem a matekot és jó voltam benne, ő utálta és rossz volt, de programozni mindketten tudunk. Ez mind egészen más dolog. Sőt, némely fejlesztőkörnyezettől falnak megyek és nem tudom felfogni, pedig intelligens volnék, de valahogy nem vagyunk kompatibilisek.
Ez így rendben van, nem kell mindenkinek mindenféléhez érteni, akkor sem, ha valaki szerint az logikus lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!