Valóban nekünk kéne többet látogatni?

Nem. Ha az anyósod imádja az unokáját, akkor tesz is azért, hogy láthassa. Azaz nem odarendel magához - azt a királynő szokta -, hanem felemeli a hájas vagy csontos hátsóját, felül a buszra vagy a vonatra és megy.

Itt nem az egyszerűbb-ről van szó, hanem arról, hogy ti egy család vagytok, felnőtt emberek, akiket meg lehet látogatni, ha valaki akarja. Nem pedig arról, hogy ti maradtok anyuka örök gyerekei, akiket hazacibál magához. Ez nem csak akaratharc, hanem durva kontroll is. Ha odarendel magához, akkor tudd, hogy bármennyi gyereked is van, nem felnőttnek, hanem gyereknek néz és anak is tart.

Viccelsz, terhesen és egy pici gyerekkel ülj a volán mögé amikor a kedves anyós ingyen utazik? Ha lusta felülni a buszra vagy vonatra az Ő baja de téged ne autóztasson ilyen állapotban.

Én megmondanám ezt neki és hozzáfűzném hogy nem fogom kérlelni hogy jöjjön. Az ő érdeke is hogy az unokáit lássa.

Megáll az ész...

Nem vagytok hibásak, már miért is?

A férjed sem szeret odamenni, az elég komoly jel.

Ne fáraszd magad, meg a gyereket, meg a magzatot olyan programmal, ami nem olyan fontos.

Az igazság az, hogy mehetne többször is, de nyilván nem szeret tömegközlekedni és annyira nincs értetek oda, hogy azt a kis kellemetlenséget bevállalja.

Amúgy nekem ez mindig olyan furcsa, hogy ha az embereknek gyereke van, akkor megáll az élet és kis túlzással csak olyan messzire mennek, ameddig ellátni az ablakból... Nekünk nagy a családunk, az ország több pontján egymástól szétszórva élünk 300-400 kilométeres távolságokban, sok a baba, kisgyerek és senki nem csinál ügyet belőle, akinek van autója. A legnagyobb változás az egymáshoz utazgatási szokásainkban mióta gyerekek vannak, az annyi, hogy ha napközben indulunk, akkor a gyerek koradélutáni alvásidejére időzítjük.

Ez persze a te szokásaidat nyilván nem változtatja meg és akkor anyósnak kéne magát feltalálni, ha kíváncsi lenne az unokára, de hát nem igazán az.