Ti mit tennétek a helyünkben? Hosszú kifejtés lesz.
Férjem szüleivel sajnos nagyon rossz a kapcsolatunk, borzasztó kukacoskodó, beszólogatós rosszindulatú az anyósom (mindenkivel, nem csak velem), apósom meg igyekszik elkerülni, hogy vele is veszekedjen, ezért inkább anyós pártjára áll mindenben.
Eddig úgy voltam vele, hogy bár rossz a viszonyunk, de a gyerekek érdekében azt az évi pár alkalmat összeszorított fogakkal kibírom, amikor találkozni kell. A gyerekeket tényleg szereti, és a gyerekek is szeretik őt, ezért nem akartam, hogy ne legyen köztük kapcsolat, csak igyekeztem a minimálisra csökkenteni azokat az alkalmakat, amikor nekem is jelen kell lenni. Most ott tartunk, hogy szülinapok, Húsvét, és Karácsony, amikor találkozni kell. A gyerekek meg a férjem ezen kívül is megy hozzájuk, csak én nem.
Eddig minden jól is ment, csak sunyin, a gyerekek háta mögött mentek a beszólogatások, viszont az elmúlt egy évben egyre többször volt a gyerekek előtt is balhé, illetve folyamatosan keverik a sz.rt a hátam mögött, keresztbe szerveznek... szóval úgy érzem betelt a pohár.
Holnap lesz az egyik gyerek szülinapja, és az volt a kívánsága, hogy étterembe menjünk, ne otthon legyünk. Voltunk már itt, nagyon gyerekbarát étterem, hatalmas játszósarok, játszótér, trambulin van, és az ételt is úgy szolgálják fel a gyerekeknek, hogy az kiadjon valami formát. Megbeszéltük a férjemmel, hogy ha egyszer ezt szeretné a gyerek, akkor ám legyen. Felhívtuk anyósékat, hogy akkor ott lesz tartva a szülinap, és azóta megy a köpködés, hogy én lusta vagyok főzni, hogy én milyen semmirevaló anya vagyok, hogy majd akkor ő főz a kisunokájára, ha nekem büdös a munka, stb. Elegem van, 15 éve nem tudok olyat tenni, aminek ne az lenne a vége, hogy én vagyok a sz.r. Megbeszéltük a férjemmel, hogy ha holnap veszekedés lesz, (veszekedést úgy értsétek, hogy ő mondja a magáét, mi nem válaszolunk, hanem vagy öltözünk, és szó nélkül megyünk, vagy a férjem hazaküldi őket) akkor befejeztük a velük való kapcsolattartást.
Viszont nekem lelkiismeret furdalásom van, hogy megfosztom a gyerekeket a nagyszülőktől. Nem tudom van-e ehhez egyáltalán "jogom", hogy azért ne legyen a gyerekeknek nagymamájuk, mert ő utál engem. De nem bírom már ezeket a balhékat, és a férjem sem. Egyszerűen nem hajlandó anyósom egy légtérben meglenni velem úgy, hogy ne sértegessen, és nekem meg már elegem van ebből, hogy mindig én vagyok a rossz. Ti mit tennétek? Megszakítanátok a kapcsolatot velük, vagy a gyerekek miatt ezt az évi pár alkalmat kibírnátok?
válasza:Itt apósod is nagyban sáros. Két jól elhelyezett pofon sok kárálásnak elejét vehetné...
Amúgy ne legyen lelkiismeret furdalásod. Itt nem a gyereket fosztod meg a nagyszüleitől, hanem megvéded őket a lelki sérüléstől amit a kárálás okozna és ez sokkal fontosabb dolog.
válasza:Dolgozol, vagy gyerekekkel vagy otthon?
Ha 3 évesnél idősebb legkisebb gyerek mellett is még otthon vagy, akkor lehet hogy úgy érzik, hogy férjed vérét szívod.
Köszönöm a rengeteg választ.
Próbáltuk már sajnos azt is, hogy a lelkére beszél a férjem, de esküdözik, hogy ő nem balhézik (egyébként balhézni tényleg csak az utóbbi egy évben szokott, addig csak engem sértegetett, és utána balhézott, amikor a gyerekek nem voltak jelen)
Naivak voltunk, főleg én, azt hittük, hogy majd javul a kapcsolat, hogy majd ha megszületnek a gyerekek, akkor elfogadnak, mindig volt valami, amibe kapaszkodtunk, hogy na majd most megváltozik. Ez a mi hülyeségünk volt, kár is lenne tagadnom.
Attól nem tartok, hogy az étteremben konkrét balhé lenne, annyira azért nem közönséges, hogy nyilvános helyen lejárassa magát is, meg minket is. Legalábbis remélem... Inkább a beszólások várhatóak, ő mindig "csak" sérteget, egyre durvábban, és az utóbbi időben kezdte ezt, hogy ha nem reagálunk, akkor kvázi egyedül veszekszik.
Azt érzem, hogy bármit teszünk, a gyerekekkel van a legjobban kiszúrva. Hiába tudom, hogy anyósom az oka, attól még a gyerekeknek rossz.
Dolgozom, de ez a kérdés szempontjából teljesen irreleváns információ. Az, hogy ők mit éreznek, az ő dolguk, attól még viselkedni tudni kéne.
Egyébként ha a férj meg a feleség úgy látják jónak, hogy csak a férfi dolgozzon, akkor sem lenne joga anyukának beleszólni. De ismétlem, nálunk egyrészt nem ez a helyzet, másrészt anyósom nem csak velem ilyen, hanem nagyjából mindenkivel. Másik menyével, szomszéddal, saját anyósával, bolti eladóval, mindenkivel.
válasza:Azért az lényeges infó, hogy dolgozol. Nálunk pl. unokatesóm szülei jogosan azért neheztelnek a feleségére, mert unokatesóm agyon hajtja magát, hogy családja ne csak vegetáljon, miközben a felesége 10 év óta otthon van 3 gyerekekkel, a legkisebb is 4 éves már. Innentől kezdve a csaj bármit is csinál, unokatesómék szülei előtt egy 0, a 3. gyerekre már azt mondták, hogy csak azért hozta össze, nehogy dolgoznia kelljen.
Nálatok erről szerencsére nincs szó, a munka és család bőven jogos önérzetet adhat neked, nyugodtan szólj nekik, hogy visszahallod a pötyögéseiket, csodálod hogy ezért nem ég a pofájukról a bőr.
Nem, nem jogos unokatesód szüleinek a neheztelése. Gondolni gondolhatják azt, amit gondolnak, de ezt a menyükkel éreztetni, és kötekedni vele bármit tesz, na az bunkóság. Egyedül csinálta talán a 3. gyereket? Vagy a férje talán néma, hogy nem tudja elmondani a feleségének, ha nem tetszik neki valami? Vagy csak simán megfelel nekik az a felállás, hogy a feleség otthon van, a férj meg dolgozik? Az anyós belepampogása nem jogos. Felnőtt emberek, azt csinálnak, amit akarnak, nem anyuka dolga ítéletet mondani a gyerek, meg a munkavállalás felett. De eltértünk a tárgytól, zárjuk le azzal, hogy ebben a kérdésben nem értünk egyet.
Nem a hátam mögött sérteget, nyíltan a szemembe mondja, és ha kikérem magamnak, na akkor jön a szökőár... évek óta nem szólok vissza semmire, mert felesleges.
válasza:Hát a kedves mama katasztrófa. Nem veszi észre, hogy szétszakítja a családot??? Micsoda egy boszorka lehet....
Nálunk lányunokatesó volt ugyanilyen. Gyerekként együtt nőttek fel a férjemmel, testvérekként szetették egymást. Először még nem volt probléma, de aztán vhogy el kezdett beszólogatni nekem, hülyeségeket terjesztett rólam. Férjem leblokkolt, nem tudta hova tenni az egészet. Egy pontot túlhaladva az uncsitesó túllőt a célon. Kapott egy telefont a férjemtől. Aztán sírva hívta fel anyósomat, hogy ő mekkora barom és mindenkitől elnézést kér. Megszakítottunk vele minden kommunikációt, élte mindenki az életét. Kellett 1,5 év mire újra beszéltünk. Most rendben mennek a dolgok.
Nem tudom, hogy a férjem mit mondott neki, de valószínű, hogy szíven találta az uncsitesót.
Erre lenne szükség anyósod esetén is. Nagyon kemény beszélgetés, kilátásba helyezve a kapcsolatfelfüggesztést és ezt a saját gyerekeitől plusz a nagypapa is besegíthetne.
válasza: válasza:"Nem, nem jogos unokatesód szüleinek a neheztelése. Gondolni gondolhatják azt, amit gondolnak, de ezt a menyükkel éreztetni, és kötekedni vele bármit tesz, na az bunkóság. Egyedül csinálta talán a 3. gyereket? Vagy a férje talán néma, hogy nem tudja elmondani a feleségének, ha nem tetszik neki valami?"
Nem mindig ilyen egyszerű. Haverom bátyjáéknál az asszony kijelentette a két szülés után (előtte se nagyon dolgozott), hogy mostantól ő nagybetűs ANYA, akit el kell tartani, ő meg csak a gyerekkel foglalkozik. Pasi nem tud mit tenni, állásinterjúra csak nem rugdalhatja el, válni meg nem akar, mert fél, hogy elveszíti a fiait. Szóval nem mindig a két fél döntése...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!