Pénzkérdések. Hosszú kifejtés lent?

ez úgyse mehet így a végtelenségig, gondolom nem akarsz örökre anyukáddal lakni

ne legyen lelkiismret furdalásod, amikor te kerested meg, jogod van magadra is költeni

Nálunk annyiban hasonló a helyzet, hogy párom sokáig keresett állást, addig egy fizuból voltunk. Talált, annyira nem is rosszat, és nekem is több lett a bevételem, mint eddig, tehát hirtelen jobban élünk, mint eddig.

Nekünk is furcsa, hogyha lemegyünk a boltba, vehetünk egy-egy Snickerst, vagy ha nagyon nincs kedvünk, akkor rendelünk pizzát. De inkább kellemesen furcsa, rossz érzésünk sosincs miatta. Nyilván mindig a csekkek és a kaja az első (külön élünk a családtól, így haza egyikünknek sem kell adnia), de megengedünk magunknak dolgokat, nem spórolunk mindenen. Ha megtetszik egy táska vagy neki valami, akkor megbeszéljük, alszunk rá egyet, és ha másnap is kell, akkor megvesszük.

Nem lehet úgy élni, hogy mindig azon agyal az ember, hogy kirughatják. Kellenek az apró örömök, hogy meglepd magad, a szeretteidet. különben gondolkodhatnál úgyis, hogy lehet holnap a fejemre esik egy tégla. Szóval szerintem nem normális, nem kell dőzsölni, de nyugodtan élvezd kicsit az életet. :)

Válaszolva: közös bevételünknek kicsit kevesebb, mint a felét tesszük félre. Vagyis nem félretesszük, hanem marad meg.

Ha megteheted, hogy vásárolj, akkor tedd meg. Ha valami kell, ne fukarkodj. Persze nem a legdrágábbat választod értelem szerűen és haszontalanra nem költesz, de ha kell akkor nincs mese. Mégsem járhatsz lyukas cipőben. Emiatt nem kell lelki furdalásodnak lennie. Az a te fizetésed, amiért megdolgoztál.

Mikor összeköltöztünk a párommal, akkor nekem nem volt munkám kb fél évig. Volt valamennyi pénzem, de nem sok. Akkoriban alig mertem költekezni, hiszen jóformán az ő fizetéséből éltünk. Még arra is a jóváhagyását kértem, hogy ételt vegyek, ő hiába mondta, hogy ami az övé az az enyém is...

Mióta én is dolgozom, jóval nyugodtabban vásárolok. Fölösleges holmikat viszont nem veszek soha.

Az én fizetésem egy közös bankszámlára megy, abból fizetjük a számlákat és ha kell, abból vásárolok. A párom készpénzben kap fizut, annak egy részét magánál tartja, amiből alkalomadtán ő is bevásárol, másik részt pedig egy megtakarítási számlára tesszük. Ez mindig változó összeg. Gyakorlatilag minden pénz közös, amire szükség van, arra költünk, nincs olyan hogy enyém-tied, meg hogy rejtegetjük a pénzt.

Gondolom, nem akarsz örökké ott maradni anyukáddal, így azt javasolnám, gyűjtsd össze egy számlán a pénzt. Hasonlókat éltem át én is, amikor az első munkahelyemen kezdő fizetésként többet kerestem, mint apu 20 év munkaviszony után. Első körben 6 hónapra elegendő tartalékot gyűjtöttem össze, hogyha esetleg munkanélküli lennék, akkor is legyen miből élni. Aztán össze akartunk költözni a párommal, így a lakás hitel kezdőrészletét gyűjtöttük össze, és vágtunk bele a saját lakásba és költözésbe.

Most egy fizetésből élünk. A másik fizetése megy a hitelre, a maradék megy a számlára lekötésre. Nem könnyű, de hozzászoktunk ahhoz, hogy ne költekezünk sokat :)

Szerintem teljesen normális, hogy így gondolkodsz. Ha eddig azt szoktad meg, hogy semmit se vehettél, akkor ez nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni.

Minden hónapban tegyél félre némi pénzt vész esetére és akkor nem fogsz annyira azon izgulni, hogy mi lesz ha kirúgnak.

Majd meglátod, hamar meg lehet szokni a pénzköltést. :-)