A családomnak gondjai vannak velem, és fordítva. Mit lehetne tenni? (Kifejtés lent)

Hát sajnos ezen már nem hiszem, hogy tudsz változtatni.

Öcséd a kicsi, a kedvenc, sokszor van így, hogy "ő még kicsi, nem tud segíteni", csak aztán ez 10 év után is így marad.

Az meg végképp nem nyerő, hogy csak elvonulsz, van szád, igenis nyisd ki, és mondd el a problémáidat. Mondjuk ha nem adsz bele a költségekbe, akkor inkább ne nyakaskodj, viszont ebben az esetben lehet ezzel (is) van problémájuk.

Hosszabb távon pedig mindenképp költözés. Próbálj valami normálisan fizető munkát találni és lelépni, amint lehet.

A családdal meg ne foglalkozz akkor, majd észreveszik a hiányodat, és megoldást találni már az ő gondjuk lesz. Sajnos vannak ilyen családok, sajnálom, hogy így jártál, de persze ezzel nem vagy előrébb. :D

Elég reálisan látod a helyzeted, gondolom ez már ok éve megy. Hasonló helyzetben vagyok, és hidd el, elfog jönni az a pont, hogy hogy nem érdekel hogyan, de elakarsz költözni, és munkát fogsz keresni.

Én úgy voltam évekig naiv, és hoztam ebből kifolyólag rossz döntéseket, hogy beszorulva találtam magam ebben a szituációban.

"Főleg lelkileg készít ki az a gondolat, hogy nem tudok mit tenni a helyzet ellen, és ha el is költöznék, öcsém semmilyen segítséget nem nyújtana a már idősödő szüleimnek. Csak így nekem sincs semmi életem."

1. a szüleid keresztjét ne akard magadra venni

2. bármilyen mocsok dolog, de a távolság lenne a legjobb

És egy jó tanács. A naivitás hibájába nagyon sokan esnek bele, hogy pillanatnyilag jó ott maradni, majd kijövünk egymással, és lehet olvasni a kérdéseket, például, hogy nem jövök ki anyóssal, apóssal, beleszól, nem bírok anyámmal stb.

Az életben szükség limitekre. Ha egy ember adott időn belül nem változik, és mi eleget próbálkoztunk, akkor akinek van ehhez kapacitása felőlem csinálja, de én megtanultam, hogy jobb határt húzni, mert a boldogságom, a nyugalmam a tét, és nagyon könnyen olyan helyzetben találhatom magam, hogy mentegetem azt, aki bánt, mert másoknak akarok megfelelni.

Ez nem azt jelenti, hogy bele kell rúgni a másikba, vagy azonnal elmenekülni.

Viszont nem élünk örökké,és szerintem ezen te is látod, hogy már nincs mit menteni.

És van, hogy külön költözés után javul a helyzet, de akkor már nem kényszerből kell jóban lenni, és az úgy más.

Az ilyen esetekben az én tapasztalatom is az, menni kell, mert a megbeszélés nem segít, és nem azért mert nem elég jól adod elő, nem vagy elég türelmes, nem vagy elég okos, egyszerűen egy x éves embert, aki bizonyos dolgokról úgy gondolkodik, érez ahogy, nem tudsz igazodni már.

Az írásodból nekem az jött, hogy viszonylag most kezdesz kiforrni, és egyre többet fogtok ütközni a nézeteitek miatt.

Nem tudom tanulsz-e még, esetleg kollégiumba nem tudsz-e menni, vagy szobát kivenni, ami olcsóbb. Vagy van-e valami végzettséged.

Sajnos valóban a költözés lesz itt a jó megoldás.

Azért elmondanám a szüleimnek, hogy mi a problémám, mindezt nyugodtan és tárgyilagosan.

Előre vetíteném, hogy mi fog történni velük, ha nem változtatnak.

Aztán venném a sátorfám, és mennék. Külföld jó ötlet, főleg, ha beszélsz valamilyen szinten idegen nyelven, bár az közben is alakul.

Az idősödő szüleidről pedig jobban fogsz tudni gondoskodni, ha külföldön jobb kereseted lesz, akár tovább tanulni is jobb esélyeid vannak, ha már van rá anyagi háttered, amit jelen esetben neked kell megteremteni.

Ha később már ellátásra szorulnak a szüleid, még akkor is magadhoz veheted őket, vagy pedig kereshetsz számukra otthon ápolási szolgálatot, vagy ha már amúgy is jó kereseted lesz külföldön, akkor egy nívósabb idősek otthonában is kérhetsz számukra ellátást.

Számos módja van annak, hogy gondoskodj róluk idősebb korukra. Viszont nem korlátozhatnak abban, hogy menj és éld a saját életed.

Ugyanez a helyzet nálunk is, csak ebben a helyzetben én vagyok a kisöccs, nálunk úgy kezdődött, hogy sokat beszélgettem (tesó szerint hangosan) skypeon aztán ezt nem tűrte tovább és apának azt mondta, hogy hajnali 3-ig folyamatosan beszéltem skypeon üvöltöztem stb, ami HAZUGSÁG ezután meggyűlöltem, itthon szoktam segíteni HA megkérnek a szüleim, az én belátásom szerint nem kell egész nap az ők kívánságaikat lesnem, hogy mit szeretnének, hogy segítsek... ha kell nekik valami segítség szóljanak és AZONNAL segítek... csak legtöbbször csak üvöltöznek, hogy sohasem segítek... A bátyám utánna még a gépemet folyamatosan kikötögette ezt én kb a 4. vagy 5. alkalomra megelégeltem szóltam édesapámnak aki egyáltalán hozzá sem szólt a bátyámhoz pedig ott állt mellette csak annyit felelt, hogy "majd visszakötöd" hát itt telt be a pohár és már hozzá sem szólok a testvéremhez max nagyon ritkán köszönök neki... innentől fogva úgy gondolok rá mint egy féregre...

14/F