Anyóssal lakás probléma. Elköltöznétek a helyünkben?

Páromnak és nekem 3 hónapos kisbabánk van. A teherbeesésem után költöztem hozzájuk, előtte távkapcsolatban éltünk. (munkahelyem miatt én addig a szüleimmel éltem) Anyós kedves volt velem, és most is az, fő problémánk anyós imádott kutyája. Kisméretű, hosszú szőrű, benti kutya. Ezzel még nem is lenne gond, de gyerekként van kezelve, s nincs megfelelően ápolva. Magyarul iszonyatosan hullik a szőre, folyton bolhás, s minden megvan neki engedve. Pl anyóssal egy ágyban alszik, nem hajlandó tálból enni, ezért a konyha padlójára szórja neki, hússzeletelés közben ha kizárom, őrülten kaparja a bejárati ajtó üvegét mert rá lett szoktatva hogy kapja a husit stb… Mi szobáinkba (két saját helyiségünk van) soha nem jöhetett be, de így is félünk, hogy baja lesz előbb utóbb a babánknak emiatt. A terhességem alatt is csípett meg bolha, pedig a mi szobánk az utolsó (régi ház, olyan hogy egyik helyiségből kell menni a másikba sorban, nincs folyosó. Konyha, egyéb helyiségek, anyós szobája aztán a mi két szobánk.) Vagyis amikor főzök, vagy csak kimegyek, simán rám ugorhat és behozhatom akármennyire is figyelek. Arról nem is beszélve, hogy a konyha padlója annak ellenére, hogy minden nap reggel felmos (na meg én is többször) egy merő szőr, mert ugye egyszer megrázza magát és már száll is szerteszét. Anyós szobáján meg már szinte futva jövők át, arról jobb nem is beszélni. Ágya, fotel, mindene szőrős és nyilván a bolhából is ott lehet a legtöbb. „Szerencsére” nem sokszor jön be a mi szobánkba, de ha igen, akkor tuti, hogy utána találunk szőrt is és bolhát is. Volt hogy megfogta a babát, a ruhájáról annyi ráragadt, hogy inkább átöltöztettem, mint hogy szedegessem róla. Ilyenkor azt mondja tisztán vette fel, de hát egy mosástól nem jött ki a szőr miután ölelgette a kutyát. Sokszor beszéltünk már anyóssal erről, megvettünk mindenféle kutyafésűt, bolhasampont, bolhairtóport stb… de nem használja őket, s akárhányszor megy a kutya miatt a vita, vagy nem mond semmit vagy egy „jól van”-nal lezárja a dolgot, s marad minden ugyanúgy. legutóbb már azt mondta, hogy a mi szobánk padlójában mindig is voltak bolhák, biztos onnan jönnek. (Megjegyzem, itt találok legritkábban, s nyáron lett a hajópadló felcsiszolva és 3 réteg lakkal lekenve, előtte pedig zárva volt, senki nem használta ezt a szobát, mi a másikban voltunk addig és a gond addig is megvolt) Valahogy nem veszi tudomásul hogy ez valódi gond. A babát nem visszük ki a legutolsó szobánkból sem (amelyikből alszunk), szerencsére a másik szobánknak van egy teraszajtaja, babakocsival is ott szoktuk kivinni (anyós szobáján, konyhán sosem visszük át), de az csak belülről csukható. S majd ha pl mászik, nem korlátozhatom le szegénykémet egy szobára. Múltkor már a párommal odáig jutottak a veszekedésben, hogy a végén ő sértődött vérig, merthogy biztos „zavar”. Nem fogja fel egyszerűen, hogy féltjük a gyerekünket. A párom is kiborult az anyukáján, mert, ahogy mondta nekem, rájött, hogy a kutya „kényelme” fontosabb, mint az unokája. Vele jó gügyögni, meg néha venni neki ezt-azt, de felelősséget vállalni az egészségéért az nuku. Az utóbbi időben pedig már más jellegű problémák is lettek. Néha úgy tűnik, hogy szándékosan akar bosszantani. Pl. ha főzök, neki akkor kell a konyhába jönni, beengedni a kutyát, s odébb pakolgatni amiket épp használok mert egy vízcsepp zavarja a pulton. Ez is érdekes, ha a mosogató szélén van, egy csepp víz, azonnal törülni kell, de hogy máris szőrben úszik az ágya (amit kb egy hónapja vettünk neki, mert a másik már szörnyű volt) az nem zavarja. S még rengeteg dolog van, ami szerintem ledöbbentené az embereket, például a mániákus babonásság. Múltkor azt mondta, nehogy tükör elé vigyem a babát, mert meglátja benne a gonosz szellemeket és bántani fogják. Nem értem, néha úgy érzem, be van kattanva. Pedig emberileg szeretem, kedves nő a maga régimódi módján, csak valahogy teljesen másképp nézi a világot, s higiéniailag mintha fordítva gondolkozna, mint ami a számunkra normális. S úgy veszem észre egyre rosszabb, ahogy telik az idő. A párom azt mondja valamilyen szinten mindig is ilyen volt, én míg ide nem költöztem kb havi egy hetet voltam és addig nem tűnt ennyire „durvának” a helyzet.

Bocs hogy hosszú lett, pedig még most is tudnám írni sajnos tovább a dolgokat, de a lényeg ez. Szeretnék véleményeket, hogy mi túlozzuk-e ezek alapján el, vagy tényleg jobb lenne költözni? Mert szerintem anyós anyukája, aki pár háznyira lakik, el fog mondani minket mindennek, ha elmegyünk.