Nincs munkám, tanulok, el akarok költözni, mert itthon tönkre megyek. De hogyan mégis hogy!?

Próbálj pénzt szerezni, diák melózz vagy akármi. Áruld feleslegessé vált dolgaidat a neten. Lényeg, ha nem tudsz kihez menni akkor pénzt szedj össze.

Vagy töltsd napközben az idődet máshol. Találkozz a barátaiddal, menj ülj be a helyi könyvtárba, vagy csak zárkózz be a szobádba és próbálj ne figyelni rájuk. Persze mindezt addig míg nem tudsz elköltözni.

Vagy a sulinak nincsen kolija?

Sziasztok!

Ide azoknak szeretnék írni akik nem tudják mit tegyenek, tanácstalanok mint én voltam 2 éve... Emlékszem én is itt keresgéltem választ, gondoltam megosztom az én példámat (minél rövidebben) hátha valakinek megnyugvás kell.

Nyilván a poszt írója már lépett valamit ezért nem arra fogok válaszolni...

Friss 18 évesen elvált szülőkkel ingáztam, hol itt laktam egy évet hol amott kettőt, sosem éreztem a helyem, utáltam anyámmal élni , mert a válástól iszonyú depresszív hullámok törtek rá, ami 9! év után se múltak, ekkor ordított velem, stb, viszont apámnál is utáltam élni mivel a társa miatt teljesen megváltozott, lesz*ta a gyerekeit, csak a társa számított, visszajött az alkoholizmusa stb...

Ekkor lett egy barátom akit nagyon szeretek, fél év után biztosra éreztem hogy ez valami komoly (nagyon fontos hogy tényleg tudtam ennek nem lesz vége 2 hónap múlva) Ő épp akkor vett saját lakást amikor megismerkedtünk, amire évekig gyűjtött fundamentával, és diákmunkával (ő idősebb nálam pár évvel) én pedig sokat jártam oda. Egyszer amikor apám részegen ordibált velem amiért a macska kárt tett valamiben, én fogtam a cuccaim és eljöttem barátomhoz. Mivel középsulis voltam, de 18 év felett oda költözhettem ahová akartam, kötelezően járt nekem a tartás szüleimtől. Apámmal megegyeztem hogy adnak havi 40 000ftt ami nagyon kevés volt, de szűkösen éldegéltünk, barátom anyagilag segített, és boldog voltam. Aztán persze változtak a dolgok, anyám segítségével ügyvédhez fordultam, most pedig megegyezés alapján én fogom kapni az adókedvezményem, (2 gyerek miatt 15 000 ft körül van) a családi pótlékom, és összesen 35 000- vagy 40 000 ft rokontartást a szüleimtől ( a szeptemberi tárgyalás dönti el az összeget)

Sajnos mivel okjn fogok tanulni (nem az eredményeim miatt, kitűnő érettségit tettem, csak nem akarok egyetemre menni... ez is fontos hogy jól kell tanulni, és viselkedni, különben méltatlanná válsz a pénzre, de nekem ez sose volt gond. :) ) nem tudok dolgozni, de ha pl egyetemre mentem volna és diákmunkát tudnék válallni mondjuk heti 1-2x akkor egy nagyon jó kis összegről lenne szó, amiből már meg lehetne élni, akár szobát bérelni és szerényen eléldegélni, ha valakinek nincs lehetősége a párjához, ismerőséhez költözni ingyen.

Ha nem lett volna a párom, akkor vagy kerestem volna valami nagyon olcsó szobabérlési lehetőséget, vagy koliba mentem volna, ennél jobbat nem tudok sajnos, nekem szerencsém volt.

A lényeg az, hogy ne féljetek, merjetek elköltözni, ha nincs nagy elvárásotok, (mert a zara rucikról meg fodrászról le kell mondani persze) akkor sokkal boldogabbak lesztek a saját talpotokon. A szüleitek meg ha nem olyan elcseszettek, akkor ezek után is szeretni fognak, még ha idő is kell a kibéküléshez, ha pedig nem akkor nem is éri meg foglalkozni velük. (én sem beszélek az apámmal, nem is keres engem, de így a legjobb)

Sok sikert! Ha bármi kérdésetek van, akkor írjatok üzentet, én pedig próbálok válaszolni rá.