Nincs munkám, tanulok, el akarok költözni, mert itthon tönkre megyek. De hogyan mégis hogy!?

kedves utolsó, köszönöm a válaszod, jó volt olvasni.

Nem tudom fogod-e olvasni az én történetemet, de hátha. Igazból csak jó ezt megosztani valakivel.

Én is hasonló helyzetben vagyok, azzal a különbséggel, hogy én még a szüleimmel élek és van egy öcsém. 19 éves vagyok, idén fogok érettségézni, az öcsém most kezdte ugyanitt a gimnáziumot, hétvégente eljárok dolgozni, illetve vérplazma adásból gyűjtögetek pénzt.

Az apám egy igazi zsarnok, nagyon kegyetlenül viselkedik a családdal, zsarol, hisztizik, ordibál, nem lehet vele normálisan kommunikálni, hogy békességben megéljünk egymás mellett, és sajnos anyukámmal és az öcsémmel el sem tudunk költözni, mivel édesanyám kb 90.000 körül keres nettóba, hármunknak meg minimum egy két szobás albérlet kellene, ami errefelé 50-55 ezer körül van. Na még ehhez jönne a rezsi meg a közös költség.

A legelkeserítőbb az egészben, hogy én a gimnáziumot nem hagyhatom ott, hogy elmenjek dolgozni (nem is nagyon lenne hová), pláne érettségi előtt és igazából érettségivel sem találnék semmit magunknak.

Az iskolám kollégiumába mehetnék lakni, de nem hagyhatom itt az öcsémet meg az anyámat ezzel a szörnyeteggel. Anyai részről már nincsenek rokonaim, apai részről meg mindenki az apámnak ad igazat, másfelől messze is laknak.

Nem nagyon tudom mit lehetne csinálni? Esetleg bírósághoz fordulni és a gyerektartást, családi pótlékot a mi nevünkre iratni, talán úgy, ha hétvégénként melóznék és adnék továbbra is vérplazmát, akkor ellene a család, illetve az öcsém most lesz 16 kisebb munkákat ő is el tudna végezni. Esetleg valami jó ötleted nincs?

Köszönöm, hogy olvastátok.