Mit csináljak? Nem fogja fel hogy nem vagyunk egy szinten és helyzetben! Ti mit reagálnátok erre?
Rólam annyit kell tudni, hogy 1 hónapja végeztem a felsőoktatásban mint ménöknő. Tehát 1 hónapja vagyok munkanélküli, előtte dolgoztam, a férjem abszolút támogat, de várom az önéletrajzok elbírálását, ami idő. És "kezdő vagyok" anyósból, régen békénhagyott, olyan semleges volt a kapcsolatunk. De most ez megváltozott. Anyósom 8-10éve munkanélküli (mondván: eddig is volt pénzünk, nem olyan fontos ez, jó így), de most a férje elkezdte nagyon piszkálni hogy találjon valamit. Csak egy bolti eladója van az általános iskolán kívül, de ebbe nem akar dolgozni. 49éves. Amióta én is otthon vagyok akárhányszor találkozunk mindig elmondja hogy hova jelentkezett (gyárak, összeszerelés, gépkezelés) és hogy nem tudta megcsinálni a próbafeladatot (rajzról összerakás, mérés) és kijelenti hogy NEKEM SE MENNE BIZTOS! Meg pl. tolómérőt biztos én sem tudom használni. KIJELENTI, azt hiszi egy szinten vagyunk és mindig mondja hogy UGYANOLYAN HELYZETBEN VAN MINT ÉN (szerintem nem...). Ilyenkor elmondom hogy de tudom...hisz csak műszaki végzettségem van (azt hiszi hogy nekem is 8általánsom van pedig messze nem...) akkor meg kijelenti hogy ANYUKÁMNAK SE MENNE! Anyukám 15évvel idősebb és dolgozik, csak ő otthonról mivel volt egy agyvérzése régen és nem végezhet fizikai munkát (anyósom ezt nem fogja fel, hogy anyukám nem egy idős vele és attól, hogy otthon csinálja még kap pénzt, lesz nyugdíja). A férjem is többször nyomatékosította, hogy nem egy a helyzetünk mert én 25vagyok és mérnök, csak idő mire elbírálnak egy-egy pályázatot és nem ugyanolyan adottságaink vannak.
VAlami taktika? Volt már ilyen helyzetben valaki közületek?
Most egyrészt lehet szvózni, hogy milyen hye liba a kérdező, de őszintén, ti többiek, amikkor stresszhelyzetben vagytok, nem szoktátok érezni hogy mondjuk regresszió van, hogy egy kicsit visszamentek egy korábbi fejlődési szintre, pl kamaszkorba, csakmert azok a bejáratotabb konf kezelési technikák amik onnan maradtak meg? Az anyós-após problémakör tényleg létezik, és a mostani 50-60as generációval sokaknak gyűlik meg a baja. Változtak az értékek, kevesebb szükség van rájuk és emiatt kulturáltan v anélkül de kompenzálnak ezerrel. Én is úgy gondolom, hogy ez a végzettség bőven felette áll anyósénak. Attól persze emberileg még a diplomásak közt is akad bőven bunkó, tirpák, de ezúttal az anyósról írtak alapján szerintem elég egyértelmű hogy neki van valami belső feszültsége amit így ad ki. Pl pontosan ez, hogy mehetett volna tanulni, aztán inkább nem, mer a pénz meg a kényelem..mosmeg megmondja a tutit csakmert ő az anyós, meg az idősebb.
Az ilyen anyósón - ha már kezdő vagy - nem fogsz tudni változtatni. Vagy pókerarc, vagy sürgősen menjetek olyan helyre lakni, ami 50-100 km-re van. Ha ugyanis nem tudod jól kezelni a szitut, az olaj a tűzre, azt az ilyen megkeseredett energiavámpírok megérzik, és nagyon ügyesen élnek a lehetőséggel.
Ezt csak az érti meg, aki átélt hasonlót :)
Az én anyám is ilyen. Az élő fába is beleköt. Ha hazajövök a fodrásztól a frissen dauerolt hajammal akkor lobogtatja a maga természetes göndör fürtjeit, hogy nekem ilyen sosem lesz.
Hangszeren játszom, de a testvéreim, akik nem tanulják, és nincsenek azonos szinten velem, mindig jobbak nálam, szerinte :)
A zene amit hallgatok, sz@r, amit nézek sz@r, az övé a követendő példa.
A főztöm sz@r (csak az egész család szerint ugyanolyan jó, mint az övé), a sütijeimbe akkor is beleköt, ha éppenséggel tökéletesek (pl. az ő receptje sokkal egyszerűbb).
Akármit teszek vagy mondok, vagy ő, vagy valamelyik családtag rögtön jobb nálam.
Ezt úgy hívják, hogy irigység, és nem kell foglalkozni vele.
Én jól tudom, anyám miért teszi ezt, nem haragszom rá, mióta rájöttem - előtte rendesen rombolta az önbizalmam, és tudat alatt az ilyen támadásnak ez is a célja.
Anyósodnak kisebbségi komplexusa van. Ott vagy te, fiatal, diplomás, míg őt szégyenszemre, "idős" fejjel az após valószínűleg otthon hozzád hasonlítgatja a nyolc általánosával, hiszen te is keresel munkát, ő miért nem.
Az is lehet, nem bántásból teszi, csak nem veszi észre magát.
Tessék kedves mosollyal bólogatni, én is ezt teszem. Nem leszel kisebb attól, hogy nem mélyíted a lelki problémáit, más pedig úgy is észreveszi, ha nincs igaza.
A kérdező tipikus példája annak, hogy az intelligencia nem papír függő...
Ilyenkor értem miért nem szeretik a diplomás pályakezdőket. Komolyan, ekkora arca legyen valakinek a semmire...Azon kívül, hogy lediplomáztál mit tettél le az asztalra?
33 vagyok, azt végül nem írtam le, hogy az "én is megcsinálom simán" nálunk is mindennapos téma, legyen szó bármiről.
Amit én tíz éve tanulok és gyakorlok, azt ő is simán megcsinálja, mert annyira egyszerű, és mert csak :)
Tényleg, nem kell foglalkozni vele, nem kell felvenni, ne érezd kevesebbnek magad tőle.
Hozzátenném, hogy GYK közönségének nagy része is igencsak kisebbségi komplexusos.
Javasolnám az oldal üzemeltetőinek, hogy hozzászólások alapján rendezzenek online pszichológus tanácsadást pénzért, nagy sikere lehetne :)
Ezt tényleg nehéz megérteni meg elhinni de átélni is, és hidd el hogy az 1000. alkalom után te se lennél jókedvű.
Mit tettem le? Van egy lakásunk, amin nincs hitel, lehet kicsi de a miénk, van egy autónk szintén hitel nélkül. És nem vagyok pályakezdő mert dolgoztam már korábban. De itt inkább annak nagy az arca aki arra se képes hogy elolvassa a dolgokat, hanem egyből magyaráz. Ennyi után már hadd ne akarjam hogy magához hasonlítson vagy anyukámat minősítse, amikor tőle főleg messze van!
Apósom igen szokott példálozni velünk mert mi egyedül csináltuk meg, férjem is iskola mellett dolgozik 18éves kora óta, ő különösen haragszik az anyjára amiért ennyire nem akar dolgozni mert így kényelmesebb.
Igyekszem elengedni, korábban nem volt ilyen gondom. Köszönöm! :)
nyuszifül, elárulom neked, hogy a melósok csinálják a munkát a gyárakban, akik ugyanolyan emberek, mint te...nem mellesleg, ha olyan rohadt jó mérnök vagy, akkor miért is nem tartott meg a gyakorlati helyed? meg, ha olyan rohadt okos vagy, akkor hogy nem tudod, hogy nem kell leállni vitatkozni?
(mellesleg, attól, hogy mérnök vagy még nem engedheted meg magadnak a trehány írásmódot, én sem szeretem a nagybetűket, de legalább a vesszőket ki tudom rakni...)
üdv: szintén mérnök, 37/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!