Mit csináljak? Nem fogja fel hogy nem vagyunk egy szinten és helyzetben! Ti mit reagálnátok erre?
Rólam annyit kell tudni, hogy 1 hónapja végeztem a felsőoktatásban mint ménöknő. Tehát 1 hónapja vagyok munkanélküli, előtte dolgoztam, a férjem abszolút támogat, de várom az önéletrajzok elbírálását, ami idő. És "kezdő vagyok" anyósból, régen békénhagyott, olyan semleges volt a kapcsolatunk. De most ez megváltozott. Anyósom 8-10éve munkanélküli (mondván: eddig is volt pénzünk, nem olyan fontos ez, jó így), de most a férje elkezdte nagyon piszkálni hogy találjon valamit. Csak egy bolti eladója van az általános iskolán kívül, de ebbe nem akar dolgozni. 49éves. Amióta én is otthon vagyok akárhányszor találkozunk mindig elmondja hogy hova jelentkezett (gyárak, összeszerelés, gépkezelés) és hogy nem tudta megcsinálni a próbafeladatot (rajzról összerakás, mérés) és kijelenti hogy NEKEM SE MENNE BIZTOS! Meg pl. tolómérőt biztos én sem tudom használni. KIJELENTI, azt hiszi egy szinten vagyunk és mindig mondja hogy UGYANOLYAN HELYZETBEN VAN MINT ÉN (szerintem nem...). Ilyenkor elmondom hogy de tudom...hisz csak műszaki végzettségem van (azt hiszi hogy nekem is 8általánsom van pedig messze nem...) akkor meg kijelenti hogy ANYUKÁMNAK SE MENNE! Anyukám 15évvel idősebb és dolgozik, csak ő otthonról mivel volt egy agyvérzése régen és nem végezhet fizikai munkát (anyósom ezt nem fogja fel, hogy anyukám nem egy idős vele és attól, hogy otthon csinálja még kap pénzt, lesz nyugdíja). A férjem is többször nyomatékosította, hogy nem egy a helyzetünk mert én 25vagyok és mérnök, csak idő mire elbírálnak egy-egy pályázatot és nem ugyanolyan adottságaink vannak.
VAlami taktika? Volt már ilyen helyzetben valaki közületek?
És te nem ismered a nagybetűt! :D
Saját házunk van, hova is költözzünk?
igen saját? mesélj még!
akkor minek engeded be anyóst? hmmm?
akkora kamu vagy hogy omlik a plafon.
Véleményem, hogy kicsit sokat gondolsz magadról.
Persze, lehet, hogy vitted már valamire, én ezt nem tagadom.
A kérdésedre azt tudom javasolni, hogy tessék szíves lenni megmondani a kedves anyósnak, hogy ne nézzen butának, ne képzelje, hogy egy szinten vagy vele, mert nem te magasabban állsz, mint ő.
Őszintén! Miért nem mondod meg ezt neki?
Neked mi a bajod?
Mert a férjem anyukája talán azért engedjük be?? Vagy mert mi megyünk meglátogatni őket (még ha valójában csak apósomat aki beteg, de nem mondhatjuk anyósnak hogy menjen már el)? Ha nem mennénk az lenne a baj!
Ennyi idősen lehetne már több eszed és lehetne már több tartásod. Az írásod kb egy 15éves hisztis libuskának felel meg, nem pedig egy 25éves, képzett, felnőtt nőének.
Nagyon gyerekes vagy, sokat kell még tanulnod.
Végzettségileg és lehetőségek terén valóban nem vagytok egy szinten, viszont az érzelmi inteligenciátok igencsak hasonló! Egymást akarjátok túllicitálni...
Mi ez? Család vagy verseny pálya??
Engem csak az zavar hogy azt hiszi hogy csak az a fajta munka van és csak ő okos, mindenki más hülye és a cégek is ilyen hatalmas elvárásokat tesznek.
Így kerek perec megmondtam már neki, de "elfelejti". Ő is tanulhatott volna, apósom mesélte hogy ő küldte annó, későn szült szóval előtte sok-sok ideje lett volna de nem akart "mert így jó van pénzünk". A férjemnek is mondogatja néha ezt a dolgot.
Én csak azt akarom, hogy megértse hogy nem mindenki olyan mint ő! Ő akar mindenkit túllicitálni és idegesítő amikor az arcomba áll és mondja mondja. Csak ő eddig se dolgozott meg akar mert pénz van.
Kezdő vagyok anyósból ezt írtam, ezért kérdeztem ,hogy másnál volt ilyen vagy mit tennétek. :)
Korábban nem volt anyósom, csak apósom, így alakultak a kapcsolataim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!