Mit csináljak? Nem fogja fel hogy nem vagyunk egy szinten és helyzetben! Ti mit reagálnátok erre?

Rólam annyit kell tudni, hogy 1 hónapja végeztem a felsőoktatásban mint ménöknő. Tehát 1 hónapja vagyok munkanélküli, előtte dolgoztam, a férjem abszolút támogat, de várom az önéletrajzok elbírálását, ami idő. És "kezdő vagyok" anyósból, régen békénhagyott, olyan semleges volt a kapcsolatunk. De most ez megváltozott. Anyósom 8-10éve munkanélküli (mondván: eddig is volt pénzünk, nem olyan fontos ez, jó így), de most a férje elkezdte nagyon piszkálni hogy találjon valamit. Csak egy bolti eladója van az általános iskolán kívül, de ebbe nem akar dolgozni. 49éves. Amióta én is otthon vagyok akárhányszor találkozunk mindig elmondja hogy hova jelentkezett (gyárak, összeszerelés, gépkezelés) és hogy nem tudta megcsinálni a próbafeladatot (rajzról összerakás, mérés) és kijelenti hogy NEKEM SE MENNE BIZTOS! Meg pl. tolómérőt biztos én sem tudom használni. KIJELENTI, azt hiszi egy szinten vagyunk és mindig mondja hogy UGYANOLYAN HELYZETBEN VAN MINT ÉN (szerintem nem...). Ilyenkor elmondom hogy de tudom...hisz csak műszaki végzettségem van (azt hiszi hogy nekem is 8általánsom van pedig messze nem...) akkor meg kijelenti hogy ANYUKÁMNAK SE MENNE! Anyukám 15évvel idősebb és dolgozik, csak ő otthonról mivel volt egy agyvérzése régen és nem végezhet fizikai munkát (anyósom ezt nem fogja fel, hogy anyukám nem egy idős vele és attól, hogy otthon csinálja még kap pénzt, lesz nyugdíja). A férjem is többször nyomatékosította, hogy nem egy a helyzetünk mert én 25vagyok és mérnök, csak idő mire elbírálnak egy-egy pályázatot és nem ugyanolyan adottságaink vannak.

VAlami taktika? Volt már ilyen helyzetben valaki közületek?