Mi a véleményetek? Anyós-após-pénzügyek-esküvő-unoka. Kacifántos kérdés következik. Többi lent.
Szóval, hogy az elején kezdjem. Mindketten viszonylag jó hátterű családból jövünk a párommal. Számomra ez a párom családjáról hamar kiderült, neki ezt mi nem tettük egyértelművé, nálunk ez nem számít. Nem élünk kacsalábon forgó palotában, nem cserélgetünk bútort szezononként. (lapos tv is kb 3 éve van a nappaliban, a többi még dobozos, ilyesmire gondolok)
Amikor összejöttünk, rá nem sokra "bevezettek" a pénzügyeikbe, és teljesen egyértelművé tették, hogyha egyszer ennek vége lesz, akkor én ne tartsak igényt semmire, mert ezekhez a vagyonokhoz semmi közöm. Jártunk vagy 1 éve, szóval WTF?????
Akkor én a páromnak elmondtam, hogy felőlem írathat az apja papírt, pont nem fog érdekelni, mert ha mi összeházasodunk, és jön ez a papír, akkor nekem is lesz papírom. Kicsit nézett, mikor soroltam a földeket, erdőket, repülőteret, de ez most tök mindegy. Mi ketten ezt lezártuk.
A tesójáék esküvőjébe annak idején 500.000 Ft-ot adtak, ami akkoriban nagyjából fedezte az esküvőt. Szóval tesóéknak nem sokat kellett költeni, plusz a menyasszony táncban elképesztő összeget kaptak. Teltek az évek és a párom tesójáéknál megszületett az első unoka. Azt a mennyiségű pénzt nem lehet elképzelni, amit odatoltak "unokának" jelszóval.
1 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy nyitunk egy vállalkozást, de hiányzott még 2 millió Ft. Kértünk apóséktól. Ebből csak 1,5 milliót kellett visszaadni, a többit vegyük úgy, hogy majd ha összeházasodunk, ők ezzel beszálltak. Mert a tesóéba is 500.000-zal szálltak be.
Végülis eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Beszélgettünk a költségekről, mert persze az érdekli őket, hogy mire és mennyit költünk, és mikor bemondtam a várható végösszeget(2,4 millió), akkor anyósom teljesen hidegen ennyit mondott: akkor 1,9, mert 500at mi már adtunk. (a vállalkozásban van az a pénz, nekünk 2,4et kell kifizetni/előteremteni)
Semmi gond nem lenne ezzel, nem is érdekel, hogy ad-e vagy sem, a mi pénzünk, a mi kívánságaink, így én (mi)hozom a döntéseket. Az esküvő bejelentése után 2 hónappal terhes lettem. Nemsokra rá vettek még egy házat a Balatonon. Szerintük jó vétel volt, de elég sok változtatást akarnak, iszonyú összegekbe kerül a felújítás, átalakítás. Természetesen ezt nekik az esküvő és a szülés évében kell megcsináltatni.
Semmit nem várok el, nem várom, hogy alám tegyék az aranytrónt, eddig se tartottam igényt semmire tőlük. Ha kaptunk, nagyon megköszöntük, örültünk neki, de ennyi. Sose tartottuk a markunkat(nem úgy mint tesóék).
Viszont most, hogy gyerekünk lesz, elvárom, hogy az én gyerekem is megkapja ugyanazt a tejjel-mézzel folyó kánaánt, mint az első unoka. Amiben majdnem biztos vagyok, hogy nem fogja megkapni, mert már a tesóék második babája is töredékét kapta meg. Értsétek: az első nagyjából 3 millió értékben kapott pénzt, ajándékot, bútort 3 év alatt, majd született a második akire 2 év alatt 500.000 körül költöttek. Páromban is felmerült, hogy az ő gyereke vajon megkapja-e ugyanazt a pénzt, meg mindent, amit a legelső unoka. Én nem hiszem. A másik ami zavar, hogy az elsőnek csak új dolgokat és a márkás dolgokat vették meg, a második már elég sok használt cuccot kap, és nekem már nem is szabad pl új babakocsit venni, mert minek, jó lesz egy használt is. Az hagyján, hogy eddig ők vették a kocsikat, nekünk meg magunknak kell megvenni.
Saját magam miatt mindegy lenne, tudom, hogy bármit megteremtünk mi magunknak, ezzel soha nem volt gond.
Viszont a gyerekemnek úgy gondolom, hogy bizony kijár ugyanaz, mint a másiknak. Ő semmivel se kevesebb, csak azért, mert nekik már a harmadik unokájuk. A pláne az egészben, hogy após mindent vezet, kinek mikor mit adott, napra pontosan. Ő mindig azt hangoztatja, hogy amit az egyik gyerekének ad, azt odaadja a másiknak is. (500.000 az esküvőre pl., vagy hűtő kellett a tesóéknak, ajándékként megkapták, mi meg az árát)Tehát utána tud számolni, hogy melyik unokája mennyit kapott...
Amiért ez most érdekes, az a ház felújítás, mert nagyon úgy néz ki, hogy arra fogva nekik most eléggé megcsappan a pénzük, össze kell húzni a nadrágszíjat. Aha, épp akkor, amikor a másik fiuk nősül, és gyereke születik.
A hónapok előrehaladtával egyre többet beszélünk a párommal erről, és amit őrajta látok, az a szomorúság. Ezt az érzést se erősíteni nem szeretném benne, viszont azt szeretném, ha igenis harcolna a gyerek dolgai miatt.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre. A hormonoktól nem látok tovább az orromnál, vagy tényleg jól érzékelem, hogy megpróbálnak minél kevesebbet adni? Rosszul gondolkodunk a párommal?
36os vagyok.
te irtad
"A hónapok előrehaladtával egyre többet beszélünk a párommal erről, és amit őrajta látok, az a szomorúság. Ezt az érzést se erősíteni nem szeretném benne, viszont azt szeretném, ha igenis harcolna a gyerek dolgai miatt. "
Harcolna a gyerek dolgai miatt....érted, ha ő akar akkor majd harcol a dolgok miatt de ő szomorú...ehelyett hogy azt mondanád sebaj,majd megvesszük mi hisz nem vagyunk csórók,megtehetjük te szeretnéd ha harcolna,ezzel ujabb terhet teszel a párodra.Ennyire őnző vagy?Meg se született a gyereked de már az anyagi dolgokon pörögsz,gondolkozz már.Nem lenne egyszerübb hagyni?megérteném ha nem lenne meg még az alap dolgokra se,de most komolyan nem mindegy hogy a gyereked egy 30ezres ágyban fekszik vagy egy 100000ezresben?
Nagyon nagy ellentmondások vannak az irásodban.
Te mindig mindent a pénzben mérsz?
Kérdező,milyen elvekről beszélsz?
A pénz te hoztad fel,az egész történeted erről szól.
Ki, mikor, kinek, mennyit adott?
Én nem vagyok irigy,csak öszintén irtam le a véleményem mert te magad irtad hogy lehet a hormonoktól nem látsz tovább az orrodnál.
Biztosan le fogtok pontozni, de megértem a kérdezőt. A nagy számok, meg a reptér egy kicsit mindenkit megkavart.
Mi lenne, ha a kérdező úgy tette volna fel a kérdést, hogy apósék egy pár új kis cipőt sem vesznek az unokának, csak a használt vacakokat tukmálják rá, pedig az első unoka megkapta a teljes ruhatárat vadi újan. A lényeg számok nélkül ugyanaz.
Az egyiknek jár, a másik meg örüljön, hogy kap. Egy anyukának ez rosszul eshet, a férjnek meg duplán, mert a szülei megtehetnék, hogy az ő gyerekét is elindítják, de nem teszik.
Azt gondolom kérdező, hogy alapból senkinek semmi joga senkitől semmit elvárni, kivéve talán az egyenlő bánásmódot. Esetedben a gyereke közt, szóval morálisan azért egy picit mégis. És itt nem a 3 millió forintról van szó.
De mindegy, most kiírtad magadból, vegyél egy nagy levegőt, és inkább örülj, hogy te önerőből is meg tudsz adni mindent a gyereknek. Sokaknak ez azért nem adatik meg.
Á szóval gazdagéknál így működnek a dolgok?!
Szánalmasak vagytok, mind ahányan vagytok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!