Sértés lenne a részemről, ha nem köszönteném fel?
Anyósommal és apósommal nem vagyunk jóban, nem beszélek velük soha, unokalátogatáskor maximum válaszolok, ha kérdeznek (csak anyós szokott).
Így most én tűnök bunkónak, de tudom, hogy miket mondanak rólam, a szemembe meg próbálnak jópofizni az unoka miatt, amitől ráz a hideg. Nem kell álkedvesnek lenni, akkor is láthatják.
Nos az utóbbi időben már tényleg szemkontaktus sincs köztünk. Viszont mindig kapok tőlük egy tábla csokit születésnapra, névnapra, karácsonyra... én tavaly sem köszöntöttem fel és most sincs ínyemre.
A férjemet mindig én emlékeztetem, hogy hívja fel, különben eszébe sem jutna, tehát azért nem vagyok egy utolsó szemét...
Egyszerűen utálom, ha valaki kétszínű, nem egyenes. Tényleg fel kéne köszöntenem a férjem iránti tiszteletből (anyám ezt mondta)? Férjemet egyébként nem zavarja a dolog és mindig mellettem áll a szüleivel szemben.
Valahogy úgy érzem, azon kívül, hogy nincs kedvem felhívni, hogy próbálom kiprovokálni, hogy megmutassák az igazi énjüket és ez is egy jó alkalom.
Azoknak üzenem, akik szerint örüljek, hogy próbálnak látszatot fenntartani és legyek kicsit kedvesebb, volt már rá precedens, egyből azt hitték megint ők diktálnak és kezdődik az erőszakoskodás, beleszólás, felsőbbrendű viselkedés. Többször nem engedek.
válasza:En sem vagyok joban anyosommal, ritkan beszelunk, akkor is csak akkor, ha o hiv engem, es az idojarasban ki is merul a tema.
DE! Minden szuletesnapjan felkoszontom egy telefonhivas keretein belul. A ferjemnek is jol esik, es olyankor vallba veregetem magam, es erkolcsi gyoztesnek erzem magam. :D
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem is ilyen anyósom van, nem is értem. Én mindig nyitottan, meg barátságosan álltam hozzá, nekem nagyon nagy pofáraesés volt, mikor visszahallottam dolgokat (többek között a saját lányától is.. meg a férjem is visszamondta, hogy miket mondott neki, hogy próbálta lebeszélni rólam) De a szemembe ő is majd elcsöppen annyira kedves. Ennél jobban nem utálok semmit. Engem nem így neveltek fel, én az ilyen helyzettel nem tudok mit kezdeni.
Egyszerűen hazug, álszent viselkedés ez a részükről, és rohadt frusztráló, mikor te nem ilyen ember vagy, nem vagy ilyen képmutató ezért nem akarsz részt venni a színészkedésben, főleg, mivel értelmét sem látod, de ha nem veszel részt, akkor még te vagy a bunkó szemétláda, mert hát ők milyen kedvesek. Na persze. Fú most csak rágondoltam ideges lettem. Szerencsére elég messze laknak tőlünk.
Amúgy nem értem miért kell külön köszöngetned meg külön felhívnod. Férjed felhívja, hogy boldog szülinapot kívánUNK és ennyi. Neked beszélni se kell vele. Vagy ha elmegy, akkor visz egy csokit, hogy ezt meg tőletek kapja. Köszöntötted is, meg nem is. Neked nem kellett játszani magad, ő meg nem mondhatja, hogy látod fiam, mi milyen rendesek vagyunk vele, mindig megemlékezünk lehetőségeinkhez mérten a szülinapjáról ő meg le se szar hüpp-hüpp. Hidd el, az ilyen képmutatókban ez is benne van. Az én férjemet is megkörnyékezték ezzel, mikor nem akartam részt venni a színészkedésben, hogy én nem fogadom el őket. (Holott ők imádkoztak azért, hogy szétmenjünk, utána meg azért, hogy hátha történik valami katasztrófa, és elmarad az esküvő, hátha nem jön össze a gyerek, és így tovább)
És nálam is úgy van, hogyha engedek, akkor rögtön az egész karomat akarja és már igyekszik belemerülni a mi életünkbe és okosnak lenni... Pff, hidd el tudom milyen szar. Ennél sokkal jobb az, mikor nyíltan utál. Akkor legalább tudod mivel állsz szemben és tudod hogy viselkedj.
Nekem tényleg fura ez a külön köszöntgetés, nem szoktunk ilyet, még ha őszintén jóban vagyunk akkor sem, nemhogy így.
Köszönöm minden válaszolónak, végül férjem hívta fel itthonról az egész család nevében. Így fel is köszöntöttem meg nem is.
Az esküvővel kezdődött majd a gyerek születésével romlott meg a viszony végleg. Azt hitték ők irányítják az életünket, rám erőszakolta az akaratát, azóta is rossz emlék a saját esküvőm, azt hitték, hogy nekik szülöm a gyereket, ha nem vettem fel a telefont, mert egy 1 hetes gyerek mellett pont nem telefonos kisasszonyt játszottam, akkor odaállított, hogy ő márpedig hívott, kivette kérés/kérdés nélkül a gyereket a kezemből, levegőnek nézett, nem vette figyelembe a szokásainkat, kéréseinket, megsértődtek, ha le kellett venni a cipőt és kezet mosni, zaklatott telefonon, hogy milyen orvoshoz vigyem a gyereket, mert piszkálja a fülét, amikor nagyobb lett nem érdekelte őket, hogy a gyerek nem akar az ölükbe lenni, erőszakkal, sírás ellenére is ott tartották, mire már csúnyán kellett mondanom, hogy hagyja békén játszani... stb, sorolhatnám.
Nyilván nem gyerekgyilkos vagy ilyesmi, de nem képes az együttműködésre egyik sem. Csak így értettek a szóból, három lépés távolság, se telefon, se beleszólás, pár hetente látogatás. Ha kicsit is kedvesebb vagyok, már kezdődik elölről. Nem akarok bunkó lenni, csak nyugalmat szeretnék a családomnak. Azóta nyalifaliznak, a hátam mögött meg lehordanak. De ugye nekem nem kötelező bájolognom? Na... ennyi, azt hiszem mindenre válaszoltam.
Köszi mégegyszer, hogy időt fordítottatok a kérdésemre! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!