Első babás anyuka vagyok. Mit tehetnék?

Kisfiam 9 hónapos. Anyósomék heti 2x látják a kicsit, inkább apa viszi át hozzájuk. A nagyszülők szeretnék, ha a kicsi egész nap/hétvégén ott lenne náluk, viszont az eddigi tapasztalataim alapján én ezt még nem szeretném. Anno anyósom kérésére leírtam egy papírra, hogy melyik fiókban milyen ruhák vannak, meg is mutogattam, felcímkéztem a mosószereket, megmutattam hol van áztatós vödör, hogy működik a mosógép stb. De egyszerűen néha annyira nem találja fel magát, hogy erre nincs szó. Mikor hamarabb született meg a baba, mint vártuk megkértem,hogy ami elő van készítve ágynemű, legyen szíves mossa ki. De mivel nem tudta elindítani a mosógépet, behozta a kórházba, mert anyum jött fel vidékről, hogy majd ő kimossa. (anyósom 4 buszmegállóra lakik tőlünk, én ebben a helyzetben kimostam volna a lakásomban) Amikor a kicsi nyakig összekakilta magát, a ruháit odarakta a mosógép tetejére. Nem szellőztetett a szobában, mert nem tudta, hogy kell kinyitni az ablakot, pedig legalább 5x mutattam meg neki, és náluk is ugyanilyen ablak van, egy sima ablakról beszélünk, semmi trükk. Mikor 2 hetet odavoltam a kicsivel a szüleimnél és visszajöttünk, ő már reggel 8tól itt ült és fejtette a rejtvényét. Én nem tudtam,hogy ő itt lesz reggeltől, mert nem ezt beszéltem meg vele. Mikor megláttam, hogy a vasalni való megvárt, azt mondta, azért nem vasalt ki, mert nem tudta,hogy a kicsi ruháit vasalom-e még, meg egész nap nem volt áram (ki volt téve az ajtóra, hogy 3 órán keresztül karbantartás lesz 11től, délután 5re értünk fel a kicsivel). 1 szem alma, semmi nem volt a kicsinek, se egy tányér étel. Megkérem, hogy etesse meg a kicsit amíg én mosogatok, de nem, inkább csináljam én, ő meg nézi. Páromnak is elmondom,hogy mikor van uzsi idő, összekészítem a kicsi ételét, amit átvisz, erre megetetik este gyümölccsel és fagyival. Mikor megkértem anyósom, hogy legyenek szívesek legközelebb ne este tömjék teli gyümölccsel, pláne ne fagyiztassák azt mondta,hogy ő nem tudta, hogy éjszakára nem ehet gyümölcsöt. Ha valamit lebeszélek vele telefonon, megkérem, hogy csinálja meg ezt vagy azt, ő a hátam mögött a fiával teljesen mást beszél meg, és nekem nem szólnak. És ez nem az első eset, hogy nem tudok dolgokról. Emiatt nagyon ritkán kérek tőlük segítséget, mert volt,hogy beígérte, hogy jön, aztán elfelejtette, vagy épp nem ért rá stb, 1 hónapja kértem szereléssel kapcsolatban segítséget a nagy ezermester apósomtól. Ennek ellenére ha párom itthon van, mindig mondom,hogy szóljon a szüleinek, hogy vigyék el sétálni a kicsit, vigyék le hintáztatni, próbáljuk meg bevonni őket is legalább a sétába,de sosem szól nekik, nem hagyja rájuk még 1 órára sem. A hátam mögött meg én vagyok a gonosz, mert nem engedem,hogy a kicsi ott legyen 1 egész nap és nem engedem,hogy segítsenek. Egy 50 éves nőnek, aki 2 gyereket felnevelt, amit büszkén hangoztat is, miért én dirigáljak a 27 évemmel, hogy mi számít úgymond alapvető dolognak? Hogy hazajön az unokám, akit nem láttam x ideig, és akkor mivel tudom,hogy a fiam tojik a házimunkára, átmegyek és kicsit feltörlök meg ilyenek? Akar segíteni, de mindig van valami, ami miatt nem tud, vagy inkább rám bízza, mert ő nem ért hozzá. Lásd a karácsonyi ebédet, amit magunknak főztünk meg párommal, mert ő nem tud jól főzni, légyszi csináljuk meg mi úgy,hogy egy újszülött baba van velünk. Mihez kezdjek? Apósomat csak az érdekli,hogy mindig levideózhassa a kicsit, meg ellőjön 1 óra alatt 10ezer fényképet. Az első ajándéka egy, az utcán talált, elhagyott plüssmaci volt, amit ha kimosunk, jó lesz a kicsinek.