Hogyan beszéljem le anyóst erről, h ne legyen sértődés?

6-ra: "Azért félek, mert maga elé köti, nem látja, hova lép, vérnyomása se jó, stb."

Ennyi erővel ne vegye kézbe a lakásban se és ne vigye át egyik szobából a másikba se. Egy lakásban, ahol kevesebb a hely, ahol küszöbök, netán elszórt papucsok, nem betolt székek vannak, sokkal könnyebb megbotlani, mint az utcán. Amellett az ember nem közvetlenül a lába elé néz, hanem kissé előbbre, és még mielőtt a maga elé kötött gyerek takarná, addigra észreveszi, ha járdahiba vagy járdaszegély következik. Én sem úgy gyaloglok (meg szerintem más sem), hogy járdaszegélynél azt lessem, jól lépek-e le, hanem már előbb látom, hogy oda fogok érni, és mikor lelépek, akkor már előbbre jár a tekintetem.

Szóval, igen, ok nélküli a félelmed. Túlaggódod a dolgot.

Az más kérdés, hogy csöppet sem szimpatikus az a hozzáállás, hogy "márpedig én akkor is úgy viszem a kicsit". Ha másban is ilyen makacs, akkor lesz úgyis csörtétek.

Ebben a konkrét esetben az első időkben talán meg lehetne oldani, hogy együtt sétáljatok és egyrészt te is látnád, hogy nem kell paráznod, másrészt (amint valaki már írta) anyósod is belátná, hogy az első 200 méter után elég nehéz így vinni a picit és megbarátkozik a babakocsitokkal.