Valóban udvariatlan voltam?

Nyugodtan kimehettél volna, és anyós is vethetett vna rá egy pillantást. Ha nem elefánt mód közlekedtek, nem ébredt volna fel.

A férjed ordibálása - ha, egyáltalán... - nem jogos, de a neheztelése igen.

A gyerek nem hal bele, ha bárányhimlősen is látja a nagyanyja... ha meg felébred, újból elaltatod, mi ebben a nehéz?!

A te férjed is olyan, mint az enyém, az anyja lesz az első mindig neki. Nálunk volt egy nagyon hasonló szitu pár hónapja: gyerek nem aludt éjjel, nyűgös/beteg volt. Meg voltunk hívva anyósékhoz, nem akartam menni egy 1 éves beteg babával, de férjem hisztizett, hogy várnak. Elindultunk, a kocsi persze elringatta mire odaértünk, erre férjem fel akarta kelteni, merthogy a nagyszülők látni akarják. Nem hagytam, összevesztünk. Anyós annyit mondott, hogy de hát ő már megterített, azt hogy hogy van az unokája meg se kérdezte.

Mi most jutottunk el múlt héten odáig, hogy férjem akkor megy hozzájuk a gyerekkel amikor akar, de én többé nem fogok.

Anyósod meg férjed is nagyon bunkón reagált, ne foglalkozz velük!

A helyzet kulcsa a férjed...

Ne sírdogálj:)

pihend ki magad és beszéld meg vele nyugodt légkörben, hogy ez így nem OK.

Máskor, ha pihenésre van szükség, ne jöjjön senki.

Ilyenkor lehet más időpontot egyeztetni.

Próbálj meg jobban bízni magadban, és elérni, hogy a férjed jobban tiszteljen! :)