Mennyire jó taktika ez, egy furkálódós, kötekedős, semmiségeken vitatkozós anyóssal szemben?
21 éves vagyok, barátom 29, 2 és fél éve vagyunk együtt, az édesanyjával lakunk egy lakásban, én költöztem oda bizonyos okokból, ami most nem lényeges. Előtte is ismertem már a nénit, tudtam, hogy nehéz lesz vele, de bevállaltam. Eddig egyszer kaptam össze vele durvábban, rájöttem, hogy gyereknek tekint mindkettőnket, így sosem nekünk lesz igazunk vitánál. Ezért inkább lenyelem a sérelmeket, nem állok neki veszekedni, anyósjelölt meg fél óra háborgás után elfelejti hogy ő haragszik.
Ez így működne, de engem szép lassan kicsinál hogy mindent le kell nyelnem, nem az a fajta vagyok aki nem képes kiállni magáért, ráadásul barátomtól tudom, hogy akárhányszor kiteszem a lábamat az ajtón, az anyja már furkálódik, meg panaszkodik rólam neki. Párom sem szól vissza a békesség kedvéért csak ritkán, bár lehet, használna, ha párszor leállítaná az anyját.
Na most, a kérdés az, hogy ha átváltok arra, hogy minden egyes igazságtalan kioktatásnál/veszekedésnél/problémázásnál szépen megvédem magam, elérhetem, hogy minimum leszálljon rólam, és hagyjon békén élni? Alapvető probléma, amit fent is említettem, hogy gyerekként kezel minket, ami az én családomban nem divat. 18 éves korom óta felnőttként kezel édesanyám, apám alkesz volt, meghalt, sok mindenen mentem keresztül, és tényleg felnőttként gondolkodom. Talán jobban is mint a barátom, ezért idegesít egyre jobban, hogy az anyósjelölt szerint mi nem tudjuk mit csinálunk, mi életképtelenek vagyunk, mikor megtudta, hogy külön költözést tervezünk olyan szinten felháborodott, hogy azt videóra kellett volna venni. Mert hogy képzeljük mi azt, miből élnénk meg (mindketten dolgozunk és beleadunk a rezsibe, a fizetésünkhöz mérten nem is keveset), egy lakás fenntartása nekünk nem menne stb.
A szemembe sosem mond semmit, mindig a hátam mögött beszél, vagy a páromnak mondja, mintha én ott sem lennék.
Tudom, hogy tipikus anyós, igyekszem türelmes lenni, beszélgetek vele, segítek a házimunkában (már amennyire engedi, mert szerinte arra sem vagyok képes), bevásárolok neki, még a ruháit is én veszem, amiknél 4-ből 3 alkalommal hiszti lesz, mert nem azt sikerült vennem amit ő szeretne.
És mégis ezt csinálja, nem tudom mit tegyek még, hogy jó legyen a kapcsolatunk, ezért gondoltam rá, hogy elég volt, letojom, és kiállok magamért.
Kérdés, hogy az ő lakásában ezt megtehetem-e.... lehet inkább be kéne fogni még a számat egy kicsit ameddig ott lakunk?
Igen, alkalmazkodom, mit gondolsz miért nyelek le mindent ami normál esetben ki kéne, hogy jöjjön? Mert alkalmazkodom, és így megmarad a béke. Igen, befogom a számat, mert anyós lakása, anyós háztartása, én ott egy senki vagyok.
De attól még ember, és szeretném, ha nem behúzott füllel farokkal kellene élnem mellette.
Ez az, hogy nem érett, csak azt hiszi, mert otthon felnőttként kezelik, de attól még gyerekesen viselkedik és reagál.
Leszállhatunk a költözés témáról, sok választ töröltethetsz még, de én inkább a kérdésemet töröltetném a helyedben és indulnék inkább gondolkodni, lehet nem mindenki hülye, aki ezt tanácsolta. Lehet, hogy most nem neked van igazad.
Ennyi idiótát egy rakáson...
Furcsa módon az első válaszolók megértették mit akarok ebből kihozni, egy birka rákezdett a költözés témára (AMIT HANGSÚLYOZTAM, HOGY INTÉZÜNK), és mindenki megy utána. Gratulálok nektek.
Az értelmeseknek köszönöm szépen a választ.
Nem mindenki hülye, mint mondtam, volt itt értelmes válaszadó. Kár, hogy a legtöbb kérdésnek ez lesz a vége.
Jön egy birka, és elkezdi mindenki az ő hülyeségét fújni, kiforgatják az ember szavát, és felét sem gondolják át annak amit olvastak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!