Miért ilyen önzőek manapság a nagymamák?

Én pont most veszekedtem le anyukámmal.

A szakmámban nem tudok elhelyezkedni, ezért szeptemberben húzok vissza tanulni. Addigra a kisebbik gyerek 10 hónapos, a nagy 5 éves lesz.

Beszéltem vele arról, hogy megengedné-e, hogyaddig mmíg suliban vagyok és a húgom ráér, ővvigyázzon rájuk, ha a férjem úgy dolgozik, hogy nincs otthon (3 hétből egy).

A válasz nem. Erre rákérdeztem, hogy náluk lehet-e. Nem.

Aztán kaptam az ívet, hogy őhhárom gyerekkel kezdett vállalkozásba, szóval oldjam meg én is.

Ja, ő a tiszta házat ésa gyerek felügyeletet bentlakó nagymamával oldotta meg.

A ház miatt is folyton cs.sztet, hogy már rég fel kellett volna újítanunk, (ők a nagyszüleim pénzéből csinálták).

Szóval nem túl political correct.

Lehet, hogy csak én vagyok nagyon szerencsés?

Anyám 60, apám 64 éves, nyugdíjasok, és meglehetősen aktívak. Nagy a baráti társaságuk, eljárnak mindenfelé, nem is a szánkban laknak, hanem autóval 1 órányira.De ha szükség van a segítségükre, akkor jönnek, vagy mehetnek a gyerekek. Márciusban el kell mennem egy 1 hetes szakmai gyakorlatra. A férjem a munka mellett nem tudja megoldani a gyerekek oviba hordását. Hát anyuék leköltöznek segíteni neki. De pl. a nyáron náluk laktak néhány napig a srácaim, amikor felújítottuk a ház egy részét.

Anyósom még aktív, vezető pozícióban dolgozik. Ő közelebb lakik hozzánk, mint anyuék. Ha fontos, kivesz egy nap szabit, és vigyáz a gyerekekre.

Szerintem az egyensúly a lényeg.

Ne éljünk vissza a segítőkészségükkel, ne csináljunk belőlük ingyen dajkát. Amit lehet, oldjunk meg magunk. És segítsünk, ha nekik van szükségük segítségre.

Én anyum 52 éves, dolgozik. 110 km re lakik tőlünk, de pénteken munka után jön busszal unokázni és vasárnap este megy haza. Akkor minden idejét a gyerekekkel tölti, imádja őket és a gyerekek is megvesznek érte (fürdés, kaja, alvás, mindent a mamával akarnak).

Nem keres túl sokat, de teljesen eltartja magát, soha nem kér tőlünk kölcsön, DE!!! mivel mi sokkal jobban állunk, rengeteg ajándékot veszünk neki. Buszjegyét mindig kifizetem (nem szemtől szembe, úgy nem fogadja el, de belelopom a zsebébe vagy táskájába a pénzt), nyáron mindig elhívjuk magunkkal nyaralni, akkor is mindent mi fizetünk, és amikor nála vagyunk, mindig elviszem kocsival bevásárolni és hetekre betankolunk a spájzába.

Anyósom is hasonló korú és dolgozik. Rajta látom, hogy még kicsik a gyerekek és nem igazán tud velük mit kezdeni (nem egy vérbeli nagyi), de nagyon próbálkozik és nem taszítja el őket vagy nem keres kifogásokat. Magától nem ajánlkozik, de ha kérjük, jön mindig és segít.

Én ugyan még nem vagyok nagymama, és messze vagyok a nyugdíjtól (44 évesen) de bevallom, már most nem bírok mit kezdeni a gyerekekkel. Felneveltem 3 gyereket. Mind három ma már felnőtt ember akikkel nagyon jó a kapcsolatom velük. De azt vettem észre, hogy míg a felnőtt gyerekeimmel elvagyok, addig a kisgyerekek egyszerűen idegesítenek. A vérnyomásom a plafonon ha sírnak, ha hisztiznek. Vigyáztam én sokszor a húgom kislányára akit imádok, de még ő is le tudod fárasztani pár óra alatt is. 1-2 óra alatt amíg rá vigyáztam úgy ki lettem facsarva mint egy narancs. Nincs semmi türelmem a gyerekekhez, sokszor érzem, hogy kezd borulni az agyam..Ezért én megmondtam a felnőtt gyerekeimnek, hogy ha egyszer nagymama leszek, és nyilván még lököttebb leszek mint most 44 évesen akkor szívesen vigyázok a kicsikre max pár órát, de ne várják el, hogy 4-5-8 órát velük legyek. Ez az unokáknak és nekem sem lesz jó.

Egyébként valaki írta, hogy azok zárkóznak el a nagyszülői támogatásadásról akiknek volt nagyszülői segítség. Nos ez nem igaz. Nekem egyik nagyszülő sem segített, mégis valahogy megtudtam oldani a helyzeteket. De én nem ezért nem leszek olyan nagymama amire te kérdező gondolsz. Én azért mert kikészítenek, nincs türelmem hozzájuk. ennyi.

"a nagymamák otthon heverésznek"

Hihetetlen vagy... És akkor mi van, ha otthon heverészik? Ő már ledolgozta az életét, felnevelte a saját gyerekeit, csak tán megengedhet magának némi heverészést. Leírom még egyszer, mert úgy látszik nem jutott el az agyadig. A nagyinak semmiféle kötelezettsége nincs a te gyereked felé. Ha van hozzá, kedve, ideje, energiája, akkor magától fog menni. De ha nincs, akkor nincs, lépj túl rajta.

Tiszta sor, hogy joguk van a pihenéshez, a nyugodt élethez, mert ők már felnevelték a gyerekeiket, megtették, "amit megkövetelt a haza". Nem kell segíteni az unokák körül, hiszen nem ingyen babysitternek vannak. De akkor ez legyen vica versa is érvényes: ők se várják majd a felnőtt gyereküktől, hogy a családjukat, akikért elsősorban felelősek hanyagolják, és majd besegítsenek az öregedő szülőnek, amikor az leesik a lábáról. Ha a gyerek meg tudja oldani, meg kispórolja a babysitter árát, ha segítségre van szüksége, akkor a szülő is gyűjtögessen öregek otthonára, meg házi ápolóra, hiszen a gyereküknek a saját gyerekéről kell gondolkodnia, nem a felmenőikről.

Nem értem ezeket a helyzeteket, mi ott segítünk egymásnak, ahol tudunk, persze nem irreálisan támaszkodunk a másikra, de ha segítség kell, kire számítson az ember. Megértem azt az oldalt, akire szó szerint rá vannak lőcsölve az unokák, és aránytalanul nagy terhet raknak rá, van ilyen bőven, de az hogy kerek perec elutasítás... aztán meg sápítoznak az öreglányok, hogy az unoka rá sem akarja nyitni az ajtót, mert gyakorlatilag csak egy büdösszájú öreglányt lát benne, nem a nagymamit.

Ne haragudjatok, de ez milyen hozzáállás már, hogy felnevelte a saját gyerekeit, akik elköltöztek, új családjuk van és onnan Ő megszűnik létezni? Ha valaki felnő, akkortól már ne is legyen szüksége a saját anyjára, apjára? Meg Neki se volt segítsége 3 gyerekkel, akkor a lányának se legyen már könnyebb??? Hrrr...

Nálunk anyukám dolgozik, sose kérem, de rengeteget segít. És nem heti 40 órában, hanem 50-ben, hétvégén is. Attól még a lánya maradtam, hogy felnőttem és családot alapítottam. És vica versa, én is segítek Neki mindenben, amiben csak tudok. Ha majd nem tud dolgozni, kevés lesz a nyugdíja, nem tudja Magát ellátni, akkor számíthat rám, a gyerekére, amit a sok munkát kipihenő, végre magukra találó nagymamák nem biztos, hogy megtehetnek.

Anyósom viszont a kifáradt nyugdíjas kategória, nem érdekli, hogy mi van velünk, néha kitalálja, hogy unokázik, aztán meg sírdogál, hogy a gyerekek nem akarnak Hozzá menni, mert nem ismerik. Egyszer kértem meg, hogy vigye el a gyerekeket orvoshoz, mert mindenkinek 40 fokos láza volt, épp fel se tudtam kelni és szerettem volna, ha orvos látja legalább a gyerekeket, ha engem nem is. A férjem munaügyben külföldön volt, anyukámnak nincs kocsija, így rákényszerültem. Időpont volt, tényleg csak hozni-vinni kellett volna Őket. De nem ért rá, mert fodrászhoz kellett mennie... Anyukám csúsztatott a munkahelyén és taxizott el Velük. Nem érzem magam hálátlannak, ha ezek után majd én sem viszem dokihoz, ha épp Ő már járni se tud, meg nem ápolgatom, nem segítek Neki, ha szüksége lenne rá. Aztán meg lehet pityeregni, hogy milyen szemét a menye.