Miért van manapság ennyi bunkó idős ember? Hova lettek a kedves nagypapák, nagymamák?

Minden kérdésre lehet válaszolni, az nem azt jelenti, hogy el is mondom a frankót.

Tényleg egy hisztis p.csa lehetsz, kár volt 2 percet is rád szánnom.

Egyrészt azért, mert ők látszanak jobban. Aki normális, kedves, halk szavú, jóllekű, az sokszor nem látszik. Nem figyel rá az ember, mert a nagyhangú, az erőszakos elvonja a figyelmét.

Az önzés általános, a bunkóság és a neveletlenség szintén általános jelenség. Nem korhoz kötött, csak egy öreg, megkeseredett ember már nemigen ügyel arra, hogy viselkedjen is egy kicsit a látszat kedvéért - mint fiatalon teszi -, mert már nincs minek. ha nem volt tartalmas és boldog élete, és nem tud tisztességgel megöregedni (ez nem pénzkérdés elsősorban!), akkor vénségére már tudja, hogy élete egy lyukas mogyorót sem ér, és teli lesz irigységgel, gyűlölettel, haraggal az egész világ ellen - leginkább a fiatalok ellen, akik előtt ott az egész élet, az ami neki már lassan lejár. Az egész élet, illetve inkább a lehetőségek a változtatásra. Egy idős embernek nemigen van min gyökeresen változtatni (kevesen tudják ezt megtenni).

Jól látod a dolgokat, és nagyon igazad van, Kérdező, maximálisan egyetértek veled.

Az a sok bunkó öreg javarészt azért neveletlen, mert a szociban úgy nőttek fel, hogy halvány lila fogalmuk sem volt a jól neveltségről. Még a könyvekből sem tanultak semmit, mert aki kicsit is másként viselkdett, mint a megkövetelt, azt azonnal kiutálták a szociban és mindenféle kispolgári stb. jelzőt akasztottak rá. (Ami elég veszélyes volt pl. egy egyetemi tanár esetében. Másnap esetleg az egyetemi katedra helyett Kiskunbüdösbütykösön találta magát, mint falusi tanító.)

A szoci után pedig összeomlott minden, ami addig "tartotta" őket, az egész életük, amiben felnőttek. Látják az új világot, ami jelenleg öreget-fiatalt felmorzsol és felőrül. Nem csoda, ha bicskanyitogatóan viselkednek - nem csoda, de nem is mentség. Csak pusztán magyarázata a viselkedésüknek.

"Régen, ha valamit kérdeztek, arra illet válaszolni, ma már nem."

Nehogy már huszonévesen ki kelljen tárgyalnom a szerelmi életemet, az anyagi helyzetemet, hogy mikor megyek el-jövök haza egy olyan nénivel, akit nem is ismerek igazán, csak a lépcsőházban lakik. A saját anyám nem intézkedik. Másrészt szerintem baromság, hogy régen vadidegen mamáknak el kellett mondani az ember magánéletének a részleteit.