Miért van manapság ennyi bunkó idős ember? Hova lettek a kedves nagypapák, nagymamák?

Én is úgy látom, mint a kérdező. Ahogy egy tök jóindulatú kedves nő vagy férfi megöregszik, egy rosszindulatú hárpia lesz. Mi is tapasztaljuk a párommal sokszor, hogy sietnek tolakodnak. Úgy is előre engednénk, de durván modortalanul félrelöknek mindenkit.

Velem is megtörtént hogy odaálltam egy buszmegállóba egy öreg néni mellé, aztán kezdett kikérdezni, de olyan szinten, hogy vagy testvére, mit dolgozik, mennyit keres, maga melyik utcában lakik, hányas szám, van párja, ő mennyit keres? Mi a franc köze van hozzá? Amikor csak az utcát mondtam meg, megjegyezte, hogy denagyontitkolózik:)

Gondold el, milyen idősek lesznek majd ebből a generációból. Marha jól fog állni a káromkodás netovábbja a majdani idős mamácskák szájából, megszottyant kacsaszájjal és félrecsúszott szemöldök tetoválással.

Azért alakul ez így, mert most már egyre kevésbé tudjuk elfogadni magunkat akár idősként, akár fiatalként, kövérkésként vagy soványként, mindenkinek valami baja van magával, mert nem illeszthető bele a média által ordított ideálképbe.

A sok elégedetlen, megkeseredett-savanyodott fiatal és középkorúból pedig ugyanolyan butus idős is lesz.

Bölcsesség az, ha megtanulunk jól élni azzal, amink van, amilyenek vagyunk és amink adatott, és nem folyton áhítani valami újat, jobbat, divatosabbat, bölcsesség az, ha rálelünk a meg nem változtatható értékeinkre, amik idővel sem fakulhatnak el.

Erre a mai kor embere aligha képes, és íme kezd beérni az első generáció, akikre már igen mély hatással voltak a fent említettek... így képződnek a "bunkó" keserű idősek.

Kedves Kérdező!

Ez pontosan olyan, mintha én azt állítanám, minden fiatal bunkó. Pedig nem így van. Reggel állok a távolsági busznál, időben kimegyek, erre jön 15 két méter magas srác, és mind fedúródik előttem. Ebből nem azt következtetem, hogy mind bunkó. Csak ez a 15.

Orvoshoz járás pedig olyan dolog, amit egy fiatal nem igazán érthet. Romlik a látásunk, fogy a fogunk, kopnak az izületeink, és kopik az idegrendszerünk.

Igen, keserűek az öregek. Régen együtt élt a család. Most a fiatal elmegy A városba, másik helyre, netán külföldre.

Az öreg pedig érzi, nem kell már senkinek. Tart egy macskát, hogy legyen társa. Médiából, fiataloktól pedig azt hallja, ők CSAK eltartottak. Pedig mi is fizettünk adót, Tb-t, volt kommunista szombat, vasárnap.

Keserűségnek minig oka van. A magány, a kiszolgáltatottság, esetleges szegénység.

Felneveltek pár gyereket, és nekik már nem jövőjük, múltjuk van. Sok szerettük a temetőben, élők pedig messzire. Bunkóság persze nem indok. De semelyik korosztálynál nem megengedhető az alapvető emberi normák be nem tartása.

Bocsi, hosszú lett...

"Volt olyan idős nő ismerősünk (nem rokon), aki szabályosan hisztit csapott, ha nem elégítette ki valaki az információ igényét."

de megkönnyebbültem, hogy ott volt a mondat végén az az információigényét...

Az egy dolog, hogy régen, amit kérdeztek, arra illett válaszolni. Csak éppen régen tudta mindenki, mit illik kérdezni és mit nem. Az ne a fiatal problémája legyen, hogy az idős néni olyan kérdéseket tesz fel, amik tolakodóak, és nem illik feltenni őket, főleg nem vadidegennek (mennyit keres, milyen a vallása stb.).

Egyébként én is észrevettem, higy az idősek egy része mennyire neveletlen. De nem az összes. Sztem azok, akik ilyenek, azok, akik életükben nem tudtak senkit irányítani, mert nem jók olyan szerepkörre, aztán a hatalommániájukat most élik ki, hogy háháhá, most már idős vagyok, most már bármit csinálhatok, mert most már JOGAIM vannak. Közben lehet, hogy életében semmi jót nem csinált, de hogy most már tisztelni kell, mert betöltötte a 60at.

Idősség ide, idősség oda, az nem normális, ha szólás nélkül bevágnak a postán a sor elejére meg másokat lökdösnek, és az sem, ha nem engedik az embereket leszállni a buszról, mert milyen szemetek, hogy nem engedik őket előbb felszállni.

14. Ez jó:)

11-es vagyok. Az tuti fix hogy a mai tizenévesekből is ugyanilyen tapló öregek lesznek, mint ma sok nyugdíjas. Lehet hogy már velük elindult egy folyamat. Ettől az agresszív, pökhendi, beképzelt mai fiatalságról semmi jót nem tudok elképzelni. Én középkorú vagyok, hogy magamat se hagyjam ki, én is ilyen leszek:)

Engem nem idegesít fel, ha megkérdeznek. Elmondom és akkor mi van? Soha nem találkoztunk, talán nem is fogunk. Mindig udvarias vagyok az idősekkel és MINDEN HÖLGGYEL és ezt sokan meg is köszönik. Nem érdekel, ha tolakszanak, ők nehezebben tudnak állni, mint én. Ha erre van szükségük, hadd menjenek. Én ebből nem csinálok nagy ügyet. Olyanok, amilyenek. Nem elemzem őket - ki így nevelkedett, ki úgy. Aki bunkó, az bunkó, aki nem, az meg nem. Kerülöm a konfliktusokat; kinek hiányzik?

Megvan a magam a baja, azzal kell, hogy foglalkozzak. Ezek az apróságok egyáltalán nem érdekelnek. Volt már, hogy felhúzott valaki, annak olyat beszólok hangosan, hogy nem teszi zsebre. Ilyenkor szeretem, ha más is látja/hallja, hogy mi történik. De ez csak nagyon ritkán fordul elő. Ilyenkor nem én pirulok el.

43/F

Figyelj én a combinon utaztam, azon a helyen, ahonnan ha tömeg van kész kihívás levergődni, állt mellettem egy néni, megkérdeztem, hogy "Le tetszik ülni?" és kezdtem volna kimászni. A néni közölte, hogy nem köszöni, a következő megállónál le is száll, maradjak csak. Erre egy másik fehér hajú ciklámen rúzsos vénasszony a tömegből fennhangon elkezdi: NEM ÍGY KELL, AZT KELL MONDANI, HOGY TESSÉK LEÜLNI, NEM KÉRDEZNI KELL!!!!!!

Vén hülye. Neki nem adtam át, hagytam hadd álljon és bámuljon.