Hány emberrel "normális" együtt élni, mielőtt az ember megállapodik és megházasodik?

Többször végiggondoltam. Az biztos, hogy nem menekülök, a szüleimtől tíz éve elköltöztem :)

Az első összeköltözésem a kényszer szülte: kollégista voltam gimi alatt és az egyik nevelőtanárnak valamiért nem tetszettem. Ezért kijárta az igazgatónál, hogy ne kapjak kimenőt. Viszont zenesuliba jártam, majdnem minden nap estig voltak óráim, így ezt nem engedhettem meg. Az akkori barátommal fél éve jártunk, így felajánlotta, hogy hozzá költözzek. De fél év múlva szakítottunk. Jóban voltunk, azóta is jóban vagyunk, de nem volt igazán szerelem.

A következő barátommal az egyetemen ismerkedtünk meg, egy év után költöztünk össze. Majdnem négy évig éltünk együtt. Nem volt jó kapcsolat, langyos víz volt. De úgy elvoltunk benne, és ha nem történik semmi, akkor valószínűleg hozzá is megyek (ő megkért).

De történt, elkezdett udvarolni egy régi ismerős. És beleszerettem. Szégyen, de megcsaltam vele az akkori párom. Ezután pedig azonnali hatállyal szakítottam. De mivel együtt éltünk, nem volt hova mennem, ezért ő felajánlotta, hogy amíg találok albérletet, legyek nála. Viszont mire találtam albérletet, már nem volt kedvem átköltözni. Húztuk-húztuk a dolgot, hol én napoltam el, hol ő mondta, hogy maradjak még, végül inkább felmondtam, mert teljesen feleslegesen fizettem.

Egy év után viszont szakított velem, mert rengeteg probléma jött elő és ezt nem bírta. Az egészségem is megromlott, munkát se találtam, a családomban is problémák voltak, depressziós lettem.

Így nagyon gyorsan elvállaltam egy munkát, aminél a fő szempont az volt, hogy bentlakási lehetőséget adtak (mert ugye lakásom az nem volt). És elhatároztam, hogy legalább egy évig még barátom se lesz, hogy legyen módom kissé átgondolni a dolgokat.

Ezért egy ismerősömmel összejártunk szexelni. Mert azért a legalább egy év igen hosszú idő, és úgy voltam vele, hogy inkább legyen egy megbízható fix partnerem, mint alkalmi kapcsolatok.

De idővel többet éreztünk, így járni kezdtünk.

Nem sokkal később el kellett költöznöm a munkahelyemről, ráadásul alaposan megnehezítették a dolgot, mert azt mondták, hogy vagy aznap, vagy egy hónap múlva. Mivel egy hónapot nem bírtam volna ki, így azt mondtam, aznap. Így persze lakást nézni nem tudtam, de az újdonsült barátom felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Mivel a másik opció az volt, hogy keresek valami olcsó hotelt vagy kollégiumi szobát, amit kiadnak nyáron, elfogadtam.

Röviden így alakultak a dolgok.

Talán máshogy lenne, ha lenne fix lakásom, de annyira hirtelen kellett mindig lépnem, hogy nem lett. A családomra nem számíthatok, hozzájuk költözni nem tudok, mert az isten háta mögött élnek, ott nem tudnék egyetemre járni, nem lenne munkám és nem is akarok ott élni, mert megölne az unalom.

Egyébként a legutóbbi exem hamar megbánta, hogy elhagyott, és szeretne újra velem lenni, és el is venne, de mivel képes volt a problémák miatt elhagyni, nem tudok bízni benne.

Nem tudom eldönteni, hogy velem van-e a gond, vagy ez még belefér és egyszerűen szerencsétlenül jöttek csak össze a dolgok..