Miért divat manapság a menyeknek utálniuk az anyósukat?

Mert ma a fiatalasszonyok okosabbak, mint az idősebbek. Minden tanács csak piszkálódás.

A mai fiatalok többsége nem tud toleráns lenni ( sokszor még a férjével sem)

Én nem utálom az anyósomat,viszont bánt,ahogy viselkedik!

Én és nem a fia,hívom,hogy mikor mehetünk át az unokákkal vagy mint pl utolsó alkalommal,hogy anyák napja alkalmából ráér-e,otthon van-e,mire mondta,hogy dolgozik (érthető) és csak másnap lesz otthon. Mi úgy is készültünk,hogy munka és ovijárat után meegyünk,mire előtte nem sokkal hív,hogy nem jó,berendelték dolgozni (szintén érthető). Az viszont már nem,hogy azóta se hív,hogy mégis mikor ér rá. Ugyanis (érthető okokból szintén),ha nem dolgozik,akkor megy az anyukájához stb.

Mindig azt mondja,hogy majd hív.Ez megy kb 1 éve és még csak azt se mondhatom,hogy akkor hívás nélkül átmegyünk,mert sose tudni,hogy mikor van otthon,na meg én nem szeretek váratlanul menni.

Tudtommal nem ártottunk neki és tényleg én keresem,mert lelkiismeret furdalásom volt,hogy anyummal meg sűrűn találkozunk. De ha ő nem akarja. Mindig azzal az ürüggyel takarózik,hogy ő azért nem hívogat minket,hogy ne zavarjon.Nem zavar! Sőt! És még,ha kell vissza is hívom,de semmi. Naa most ilyenkor mi van?

Dédnagyanyám már 60 éve is rosszul volt az anyósától? Az is manapság van?

Hány ilyen kérdés lesz még? Az emberek mind különbözőek, nem szeretik egymást, kerülik azt, aki nem szimpatikus, aki sokkal másabb, nem barátkoznak vele. Viszont az anyós-meny viszonyban gyakorlatilag összekényszerítenek két felnőtt embert, akik lehet egyébként egy büdös szót sem szólnának egymáshoz egész életükben, eszükben sem lenne ismerkedni, barátkozni, elviselni egymást, de az újsütetű rokonság miatt muszáj, sőt még udvariaskodni is kell, mert aki miatt össze lettek eresztve, azt mindkettő szereti. Kész a gondok forrása. Mi ebben olyan érdekes?

És hány ilyen kérdés lesz még? Nem igaz, hogy nem láttad mikor kiírtad, hogy van már kismillió ilyen, hetente minimum egyszer megkérdezik, az biztos.

Nem hiszem, hogy ez divat. Én például annak idején szerintem minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megkedveljen a volt anyósjelöltem. Kedves voltam hozzá, jól elbeszélgettünk, segítettem neki mindenben, néha anyagilag is, ha tudtam, de ugyanúgy a házimunkában, soha nem vitatkoztunk. Nagyon szerettem volna, hogy jó legyen a viszony.

Mégis az lett a vége, hogy mikor össze akartunk költözni a volt párommal kijelentette, hogy nem vihetem el tőle a fiát (együtt laktak). De azt sem tudta volna elviselni, ha hárman lakunk együtt, mert ő nem bírja, ha idegenek járkálnak ott, ahol ő is lakik (célzott itt rám).

Később mindent megtett, hogy a fiát összehozza a volt párjával, akit állítólag már annyira megszokott.

Szóval mindegy volt, csak én ne legyek a képben, mert én elviszem tőle a fiát.

Elhiheted, hogy eszemben sem volt semmiféle divathóbort, de a végén már nagyon megutáltam.

Persze a másik oldalon is van igazság, vannak kekec menyek is, akiknek semmi nem jó, amit az anyósuk csinál.

Meg olyan is van, mikor amúgy mindketten rendes, jóindulatú emberek, de valahogy mégsem jönnek ki.