Miért divat manapság a menyeknek utálniuk az anyósukat?

ide az jön akinek baja van ...

ezért olvasod itt h mennyi gond van az anyós menny között

ha minden szép és jó akkor nem írok ki kérdést .... nem ?

Anyukám és apukám '89ben házasodtak. Az nem túl "manapság". Apai nagymamám rettentően csúnyán viselkedett anyukámmal, annyit szekírozta, hogy az első babája el is ment... Nem mondom, hogy utálta, mert azt sosem mondta, de sokat sírt miatta. Gondolom azért nem volt őszinte a mosolya, ha előkerült a kedves mama....

Hidd el, akinek nincs oka rá, az nem utálja az anyósát. Csak mindenkinek más a tűrőképessége. És ehhez meg mindenkinek joga van. Hogy megválogassa, ki szimpatikus neki. Nyilván, ha valaki nem szimpatikus, nem akarsz vele sokat találkozni....

Manapság? Ne vicceljünk már! Régen, és itt akár 100 évre gondolok, a férfi hazavitte a házába a feleséget. A meny volt az utolsó a családban, mindenki parancsolgatott neki. A feljegyzések szerint nagyon sok anyós azért volt a menyével olyan, amilyen, mert vele is így bántak.

A nagyszüleim 87 és 84 évesek. A nagypapám, természetesen őt is a szülei házába vitte. Mama már elmúlt 50 éves, amikor az anyósa meghalt. Még mindig emlegeti, milyen mocskos természete volt mamának, pedig az én nagymamám a legtündéribb asszony a földön, és mindkét veje szerint a legtündéribb anyós volt. (Sajnos egyik veje sem él már.)

Akkor ennyi erővel megkérdezhetnéd, hogy a 20-as években miért volt divat anyós nyakár költözni és szülni? hiszen most nagyon könnyen odavágják a válaszolók, hogy "ha anyósnál laksz, akkor hallgass, mert mi jogon szólsz bármit is" vagy "az anyós nyakára szülni" kifejezés is igen gyakran elhangzik itt.

Én szeretem anyósomat egyébként, mondjuk ez azért lehet, mert nem élünk még csak egy településen sem. Csinálunk együtt programokat kettesben is, átlag kéthetente találkozunk, gyakran alszunk egymásnál. Ugyanez elmondható fordítva is, hiszen az én anyukám is anyós. De egyébként engem is kiborít anyósom, elég érdekes természete van, nagyon ragaszkodóan szereti a fiát, és mártíranyu. Az én anyum meg egy csökönyös szamár, akivel 2 pillanat alatt összeveszik a férjem, aki szintén egy csökönyös szamár.

Igazából én apósomat nem szeretem, nagyon bunkó módon viselkedik a családjával, idegenekkel meg jópofizik.

Szerintem azért tűnik divatnak, mert 20 évvel ezelőtt nem volt Facebook, gyakorikérdések meg ezerféle netes fórum, ahol ezeket ki lehet beszélni, annál is régebben meg a meny, ha mert panaszkodni az anyósára, kikapott, csak azért, mert annak tényleg hatalma volt a társadalomban csak azért, mert idősebb volt.

Amúgy meg lehet, hogy neked az "némi hiba", de másnak meg nagyon idegesítő és nagyon bántó, főleg ha huzamosabb ideig és gyakran el kell viselnie. Csak amíg a haverodat leépítheted, ha szerinted bunkó veled, a készen kapott rokonokat meg nem. Amúgy amit itt olvasok, azoknak a kérdéseknek 90%-ában a menyet jogosan zavarja vmi. Csak a maradék 10% az, aki egyszerűen ki akarja sajátítani a párját, kiállhatatlan vagy segghülye.

Én is veszem ezt észre és néha azon gondolkodom, hogy vajon én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki szereti az anyósát?

Az enyémnek is vannak figurái, néha csak úgy kapkodom a fejem. DE naaaagyon szeretem.

Az a nő mindenkiben a jót látja, óv és szeret minket a párommal, mindig a kedvemben jár, de nem tudálékos egyáltalán, sőt én szeretném ha néha többet kérdezne.

Ugyanígy apósomat is naaaagyon szeretem, mintha az apám lenne, kb. Szóval én senkinek semmi rosszat nem tudnék mondani róluk.

Nyílván néha füstöl a fejem, de azt megbeszélem a párommal.:D

24-L