Nem tudom magam túltenni azon amit anyòsomék csinálnak. Mit csináljak?

Anyòsom màr akkoris utàlt amikor megismerkedtünk a fiàval amit nem röstellt megmondani a fiànak és bekem sem. Ezt megis értettem és pròbàltam magam a helyébe képzelni hisz egyetlen fia persze hogy félti. Időközben összehàzasodtunk és megszületett a kislànyunk. Ami ezek utàn történt az most sem fér a fejembe. Ùgy kezdődött hogy amikor megszületett Anna anyòsom folyamatosan ugràltatta a férjemet , zavargàszta a boltba meg h menjen àt és kapcsolja ki a tv-t mert ő fekszik eközben mindig tömte a fejét hogy hagyjon el engem és a babàt és menjen vissza hozzà. A férjemnek elege lett és megmonta neki hogy mi vagyunk az elsők szàmàra és fejezze be. Erre elszabadult a pokol.... Anyòsom kizavarta a fiàt aztmondta neki hogy ez nem àtjàròhàz hogy odamenjem őt nem érdekli azsem hogy hogyvan az unokàja , làtni sem akarja se őt sem Annàt. Azòta minden rokonunknak szid minket hogy milyen szemetek vagyunk és hogy gyereket sem tudunk nevelni stb... a csalàdbòl màr szinte kinéznek minket és ez nagyon rosszul érint. Az unokàjàt 3 hònap alatt 2x làtta ha elvittük hozzà akkorsem nézett még ràsem. Nagyon megvisel az amit csinàl és nemtudom magam tùltenni azon amit csinàl. Mostanàig oda jutottunk hogy nem beszélünk vele és karàcsonykor is kizavart minket sajnos még mesélhetnék cifràbb dolgokat is ròla de azt még leirnom is fáj...Mit csinàlok rosszul ?Èn vagyok a hibàs?