Anyósom nagyon megbántott, nem tudom, hogy legyen a karácsony?
2 hete elvetéltem 11 hetes terhesen. Még nagyon fáj a dolog, az ünnepekre igyekszem összeszedni magam.
Anyósom felhívott, hogy hogy állok a készülődéssel stb. modntam neki, hogy nem lesz nagy díszítés, úgysem leszünk itthon mert 24-30 között a családot látogatjuk, minek díszítsek, senki nem fogja látni. Amúgy sem vagyok ünnepi hangulatban. Erre mondta, hogy milyen önző vagyok, egy feleségnek igenis gondoskodnia kell az ünnepi díszekről, lakásról, hangulatról, gondoljak a férjemre. Szó szót követett, végül azt mondta hogy a vetélés az én hibám, nem kellene a saját felelőtlenségem miatt tönkretennem a fia és a családja ünnepét.
Ezek után eszembe sincs hozzá menni karácsonykor.
A férjem menne is meg nem is. Ott lesznek a testvérei is, ritkán találkoznak, jó lenne, ha ott lenne. De akkor meg én egyedül maradok, és nem tudom, azt hogy viselném :-(
Az anyósok ilyenek... imádnak piszkálódni, sértegetni, ez a lételemük. (tisztelet a kevés kivételnek). Ne vedd magadra! Bármit csinálsz, bárki vagy az anyósnak sehogysem jó. Ha mindenki a szívére venné, amit mondanak, akkor már kb. nem is lennének családok. Én egyszerűen nem szoktam azzal foglalkozni, hogy az anyósom mit mond, különben ha kicsit is figyelnék rá, már egy lelki roncs lennék. Tégy úgy, mintha mi sem történt volna, sőt, én a helyedben csak azért is kedves lennék vele, sőt, mézes-mázos, és titokban tennék egy kis hashajtót a forralt borába.
Az anyós az anyós és az is marad. Te pedig feleség, akit szeret a férje, és úgy ünneplitek a karácsonyotokat, ahogy ti akarjátok.
Anyósom is ilyen...én el sem mondtam neki 2 éve mikor , szintén 11 hetesen elvetéltem. Mert nem akartam hogy szájara vegye a legbelsőbb fájdalmam. Előtte mondta pár hónapja, hogy sajnálja a gyerekeimer mert olyan anyjuk van mint én. Az alapján, hogy a kicsinek a kádban fekve mostam meg a hátát, holott szerinte ültetve kell, volt hogy azt mondta, hogy nem megy az utcára a lányommal mert a kabátja nem tetszik neki, és ezt a lányom előtt..
Sógornőm 5 hónaposan vetélt el tavaly, neki azt mondta, hogy kívánja hogy soha ne ismerje meg milyen anyának lenni.
Én elkönyveltem nem normálisnak, így legalább nem gyötröm magam a miértekkel. Sajnalom a babát !
"Kedves Második! Én vagy tizenvalahány évig kedves, türelmes, segítőkész, mosolygós voltam vele, mégis egyre rosszabb lett. "
Miért, mondta itt valaki, hogy attól jobb lesz?
És ha ő meg nyíltan visszatámad attól jobb lesz??
Sehogysem lesz jobb, pont ezt magyarázom, valamit félreértettél. Csak minek idegeskedni rajta, meg lesüllyedni az ő szintjére és belemenni a gyerekes háborúzásba, ha a helyzet így se úgy se javul... ? Hadd legyen már az anyós baja, az hogy gonosz, nehogymár a mi életünket rontsa vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!