Szerintetek jogos, ha emiatt nem szívesen bízom anyósra a gyerekemet?

Szerintem a férjed beszélje meg vele négyszemközt, hogy a verési nevelési elveit hanyagolja az unokájánal. Ha kompromisszumkésznek tűnik, akkor bízzátok rá kezdetben rövid időre (pl. elszaladsz boltba) aztán utána egyre hosszabb időkre. Ha meg kioktatást kezd arról, hogy mennyire fontos néha elverni a gyereket, akkor meg ne bízzátok rá.

De szerintem itt fontos, hogy a férjed vitassa meg vele kettesben és bízd rá a döntést, a férjed ismeri jobban, az ő anyja.

Anyósomban és az ő anyjáékban én sem bízom meg. Egyszerűen nem értünk egyet. Ők fél évesen már pörkölttel etették volna az egyébként még kizárólag anyatejes gyerekemet. Hat hónaposan kezdtük csak a hozzátáplálást.

Ja, és az első naptól fogva teáztatni akarta a kislányomat, mert ő a tápszeres gyerekeiből indult ki. Nekem ez egy remek tejapasztó módszer lett volna a kis újszülöttelha megfogadom... Persze nem hogy nem fogadtam meg, hanem a férjem még el is küldte a francba. Persze van aki ad vizet vagy teát, de olyan is, aki nem. Az én kislányom a mai napig nagyon cicis, pedig már mindent eszik jó étvággal és 1,5 éves. Kb. 1 éves koráig nem engedtem át egyedül anyósékhoz és ez a kicsivel sem lesz másképp. Egyszerűen megbízhatatlanok. Már nem egyszer buktak le olyannal, amit megtiltottam. Mondjuk esetemben nem csak feltételezés, hanem bizonyított tény, hogy nem lehet bennük megbízni. Egy 1-1,5 éves gyereknél kisebbet 10 percre sem bíznék rájuk. Szóval nem te vagy az egyetlen.

Nálunk az egész családban minden nagyszülő teljesen más az unokákkal. Sokkal engedékenyebbek, türelmesebbek, csak kényeztetik őket, minden szülő csodálkozik is, hogy na persze, bezzeg őt anno.

Egyrészt mivel már végigcsinálta, van tapasztalata, rájön, hogy milyen félelmeinek, elvárásainak volt értelme stb. na meg úgy is van vele, hogy úgy is te vesződsz vele, ő meg csak élvezi a jó oldalát, miért strapálná magát? Olyan ez, mint a vasárnapi apuka, akinek csak az a lényeg, hogy a gyerek jól érezze magát, mindent megenged neki, mindenhova elviszi, mindent megvesz neki péntektől vasárnapig egy hónapban kétszer, hogy jól érezze magát, szeressen ott lenni és megveregethesse a vállát saját magának, hogy milyen jó apa, aztán a kis táskájával együtt vasárnap este visszaadja az anyjának, hogy az meg vesződjön vele a következő két hétben, hogy "de apa megengedte" "apánál lehet" "apánál jobb" "apa apa apa". :)

Persze ez nem mindenkire igaz, nyilván először csak felügyelettel lennének együtt, aztán meg figyelnék arra, hogy a gyerek mit mesél milyen volt, akar-e menni stb. De hát ez alap mindenkinél.

Saulus megtért, és Pál lett belőle... de azért ez ritka esemény.

Ha valaki felnőtt korában elfogadhatónak tartja, hogy fizikai erőszakkal érjen el valamit (pont a saját gyerekénél), akkor az 20 évvel később mitől lenne másabb ember?

Nekem négy gyerekem van, összesen kaptak egy pofont, és egy seggreverést, de nagyon megbántam mind a kettőt, - aztán mégis rendes, komoly emberek lettek.

A férjed is nyilván azért mesél erről, mert ő se bízik az anyjában.

Nem rekeszd ki, de rajta legyen a szemed!

"Ha valaki felnőtt korában elfogadhatónak tartja, hogy fizikai erőszakkal érjen el valamit (pont a saját gyerekénél), akkor az 20 évvel később mitől lenne másabb ember?"

Nagyszülő - szülő mivoltában ez nem ritka! Anno apám is osztott nekem simán nagy pofonokat, de az unokájának nem, hogy nem adna, de ha én mint anyja esetleg a fenekére vagy a kezére csapok (véletlen sem akkorát, mint amekkorákat én kaptam) már ajvékol is, hogy hogy tehetek ilyet szegény gyerekkel. A nagyszülők inkább teljesen mások, mint ugyanolyanok, mint szülőként.